Belvedere Szalon

20. Művészeti aukció

Olaj, vászon, 80,5 x 100,5 cm J.b.l.: Vaszary J.

Tanulmány:
Vaszary János rendkívül színes és dinamikus festészetének utolsó másfél évtizedében pompázó virágcsendéletek hosszú sora született, de életművének minden szakaszában jelentős virágcsendéleteket alkotott. A hagyományos témát 1910-es évekbeli képein pasztózus ecsetvonásokkal, vastagon felvitt olajfestékkel jeleníti meg. Ezen időszak munkáit a sötét alaptónusból csak fáradtan elővilágló színek jellemzik. (Petrovics 1941. 15. kép.) Az 1920-as években koloritja kivilágosodik, az olajfestéket egyre inkább akvarellszerűen, hígan és áttetszően viszi fel a vászonra. Fontos számára a kép szerkezetének egyértelmű meghatározása. A háttér jól elkülönül a laza, mégis határozott szerkezetű asztalsíkok és a rajtuk elhelyezkedő vázás vagy cserepes virágok színes foltjaitól. 1930-as évekbeli csendéletein az addig is domináns, dekorativitás iránti igénye mindent elsöprő módon teljesedik ki. A tárgyak egyre kevesebb önsúllyal bírnak, a háttér és előtér eddig jól felismerhető különválasztása feloldódik az intenzív színáradat kavalkádjában. Dekoratív színfoltok közvetítik az ábrázolás sokrétű festői energiáit. 1925 után festői stílusáról Rabinovszky Márius így értekezik a Magyar Művészet hasábjain: „Az új stílus: széles egyirányú foltok csoportjai, áttetsző fehér alappal; alla prima festés, végletesen; világos síkok, melyekből egy-egy sötéten ragyogó folt vagy foltcsoport kiharsonázik; a már-már ernyedő dinamika csodálatosan felfrissül, lendületesebb, szabadabb, feszültebb, mint valaha. Minden ecsetvonás vág és a helyén van, minden szín érvényesül. Csodálatos takarékosság az eszközökben. Az érettmesteri sztenografia pár vonással közli mondanivalóját; az 1920 utáni halmozottságot végletes szűkszavúság váltja fel. Bőség, harsogás, pompázás kifejezése: minimális anyaggal. Érezni az öntudatos bizalmat, mellyel a mester útjára bocsátja ecsetjét; az eljárás nem probléma, az élmény szabadon törhet elő.” Vaszary kiállítási katalógusaiban lépten-nyomon ilyen címekkel találkozunk: Virágok, Petúniák, Virágok az ablakban, Virágcsendélet, Virágcsendélet rézüsttel, Krizantémok, Pünkösdi rózsák, Dáliák. A virágcsendélet, mely látszólag figuratív képtéma, kiválóan alkalmas az abszolút festészet (Vaszary kifejezése), gyakorlására, ami - ugyancsak a festő szavaival élve -, nem más, mint: tisztán a színek, fény, vonalak és formák, mint a képfelület optikai szépségének másutt nem tapasztalható összecsengése. Vaszary tiszteletreméltó rendszerességgel publikált kiállításkritikákat, írt tisztán művészetelméleti fejtegetéseket és nem utolsó sorban tanított. Íme néhány megállapítása: „Új elemek próbálkoznak csatlakozni a kép értelmezéséhez, melyek kitágítják, esetleg megváltoztatják határait. Nagyon könnyen lehetséges, hogy elérkeztünk a festészetben ahhoz a zeneiséghez, midőn nem kérdezzük többé a dolgoknak értelmét és benső jelentőségét, hanem gyönyörködünk az adott formák és színek egymáshoz való viszonyának akkordjában, melyek ott helyezkednek el, ahol a szemnek jól esik, és nem ott, ahol racionális és jelent valamit.” „Megállapítható, hogy mindazon művészi törekvések, melyekről lehet és érdemes beszélni, egyenes irányban az absztrakció felé haladnak. Ez a magyarázata annak, hogy az élettől sok helyütt eltávolodás történt, mert a kép egyszerűen szimbólum lett a művész számára.” Az idézett szemelvények kiválóan rávilágítanak Vaszary utolsó, 1925-től datált fehér korszakának eszmei hátterére, amelynek első éveiben, 1928-29 körül keletkezhetett a jelen aukción szereplő Csendélet. Petrovics Elek az 1940-es emlékkiállítás katalógusában szólt kiemelkedő kortársáról: Szellemének utolsó óráig megmaradt elevensége, lelkének soha ki nem hamvadt tüze, kezének mindvégig megtartott könnyűsége vigasztaló bizonyság volt arra, hogy az öregség és ifjúság kérdését nem az anyakönyv dönti el, hanem annak az anyagi és testi energiának mennyisége, melyet Istentől kaptunk.
(Forrás: Blitz Galéria 1999. novemberi aukciós katalógusában szereplő műelemzés; Mű-Terem Galéria 1999. decemberi aukciós katalógusában B. J. monogrammal aláírt műelemzés.)