Kieselbach Galéria

49. tavaszi aukció

58x82 cm
Olaj, vászon
Jelezve balra lent: Vaszary J

REPRODUKÁLVA
- Rum Attila: Vaszary János. Budapest, BUMBUM Art Consulting, 2006, 90. kép


Ahogy a nyári fénytől halványkékre, fehérre színeződött ég előtt felragyognak a tengerparti sétányokon hullámzó alakok, a tarka napernyők, öltözősátrak színes foltjai, éppúgy jelennek meg Vaszary János 1920-as, 30-as évekbeli strand-festményein a fehérrel alapozott vásznakon a tiszta, keveretlen színekkel, kalligrafikus ecsetvonásokkal felvitt motívumok. Téma és forma tökéletes összhangot alkot. A nyaralóközönség gondtalan létmódja, súlytalansága, mozgásának céltalansága síkszerű, dekoratív kompozíciókba transzponálódik, melyeken nincs tömeg és tér. A formák csak a formák jelzései, ahogy a távlat is csak a tér absztrakciója, a passzív nyugalom pedig statikus foltrendszerben manifesztálódik. Még az idő is jelen van ezeken a képeken, pontosabban az idő jele. A nyugágyakban fekvő, fövenyen napozó, napernyő alatt üldögélő figurákat egyetlen jól elkapott, karakteres ecsetvonás jeleníti meg, mely így nem mozgás vagy mozdulat, hanem állapot ábrázolása, ekképp időtlen. A könnyed ecsetvonások azonban őrzik a festő kéz gyorsaságát, összhatásuk vibráló, eleven, a kígyózó vonalak nem zárják le a formákat, az alakok mozdulni látszanak, de mozgásuk súlytalan, lebegő, nem térben kibomló, hanem felületen rezgő. Az élénk színsávok pulzáló látványa a forró levegő remegését idézi, s ez fokozza az áttetsző, füstszerűen testetlen alakok délibábszerűségét.
Ismerős a képzőművészet történetéből ez a vizuális bűvészmutatvány, ez a rafinált egyszerűség. Gyökerei minden bizonnyal azokból a japán fametszetekből erednek, melyek egykor távol-keleti áruk csomagolópapírjaiként érkeztek Európába, hogy aztán a Goncourt-fivérek rajongó sorainak is köszönhetően kultikus műtárgyakként megtermékenyítsék a posztimpresszionista és Fauves művészeken keresztül az európai vizuális kultúrát, ahogy képi jelekké alakítják a látványt, sőt a tér és idő elvont fogalmait is. Vaszary esetében már a kínai és japán tusfestészet és kalligráfia hatásával is számolhatunk, melyeknél a teremtő gesztust rabul ejti a tus és a festék.
A váltott stílusok fogatán hajtó Vaszary hosszú utat tett meg a súlyos rög-realizmustól a szecesszión és impresszionizmuson át, míg eljutott idáig, de pályája ívéből egyenesen következett ez a stádium. Egyrészt művészetében stilisztikailag a képi jelek fokozódó autonómiája érhető tetten, másrészt témaválasztása is a modern, polgári élet és környezet bemutatása irányába mozdult. Méghozzá bipoláris módon: egyik oldalról a gyors ritmusú nagyvárosi élet egymásra montírozott képei, másfelől az üdülőhelyek mozdulatlan, időtlen milieu-je tükröződik bennük.
Megfelelő közeget biztosítottak ez utóbbiakhoz az 1920-as évektől rendszeressé váló mediterrán nyaralásai. Festményei és grafikái naplószerű sorozatban örökítik meg többek között a Riviérát, a Genovai-öböl vidékét: Nervit, Viareggiót, Portofinót, valamint Piranót, Pesarót, Rapallót vagy Taorminát. Mintha csak ehhez idomultak volna művészi inspirációi is a Fauves-ok, Kees van Dongen (1877-1968), Joaquín Sorolla y Bastida (1863-1923) vagy Raoul Dufy (1877-1953) művei részéről. Ennek a láncnak az elején helyezkednek el Paul Gauguin (1848-1903) tahiti bennszülötteket ábrázoló művei is. Nála a színfoltok és vonalak szőnyegszerű szövete ugyan szorosabb, figurái önmaguk bálványszobrai, de Vaszary számára felszabadító erőt jelenthetett téma és forma ilyen összhangja, ember és tenger találkozásának archaikus nyugalma.

Marosvölgyi Gábor