Kieselbach Galéria

50. őszi aukció

61,5x48 cm
Pasztell, papír
Jelezve balra lent: Vaszary J.

PROVENIENCIA:
- Egykor a Kishon-gyűjteményben



Nem kétséges, hogy ha elfogadjuk a modern esztétika egyik megállapítását, miszerint a meglepetésre való képesség a művészi kvalitás egyik fontos összetevője, akkor Vaszary János ezen a téren alig talál ellenfélre a 20. századi magyar képzőművészet történetében.
A harmincas évek előtt szinte minden kiállítása pazar stiláris átalakulásról adott számot, a műkritikusok és műgyűjtők sokszor áltak megdöbbenve újabbnál újabb művészi kisérletei előtt. A magyar festészet „kiváncsi embere” nem csupán a stílusokat, de a műfajokat, a témákat és a technikákat is látható élvezettel és félelmetes biztonsággal váltogatta. Plakát-, címlap-, szőnyeg-, kerámia- és bútorterv éppen úgy könnyedén ömlött a kezéből, ahogy néhány fennmaradt szobra, így híres önarcképe is meglepő plasztikai érzékről tanúskodik. Festett monumentális méretű pannókat éppen úgy, mint alig két tenyérnyi, intim hangulatú vásznakat, miközben a grafikai műfajokban is remekművek sora fűződik a nevéhez. Ám a festészet területén szinte egész pályáján dominált az olajfestés technikája: Ripp-Rónaival ellentétben szinte csak elvétve találunk életművében pasztellel megoldott, nagyobb lélegzetű kompozíciókat. Ezért is ritka érték és izgalmas meglepetés a most felbukkant, Reggeli fények című remekmű.
A Bonnard puha fényekkel átjárt, férfias lírával telített enteriőrjeit idéző, szokatlanul intim kompozíció a meglesett pillanat illékony hangulatát közvetíti: két ember bensőséges együttléte a felöltözés momentumával zárul, miközben Vaszary a nézőpont frappáns megválasztásával a kép előtt álló szemlélőt a történet egyik szereplőjévé avatja. A női test a festő jellegzetes, szálkás vonalhálójából bontakozik ki, felszínét a sárgás reflexek oldják szinte lebegő könnyedségű folttá. Az aktot körülvevő tér, a csillogó rézágy, a színes kendőkkel ékesített fehér paplan és a reggeli nap fényétől ragyogó ablakok direkt tárgyi vonatkozásai másodlagossá válnak a pasztelkréta lendületesen papírra suhintott nyomai mögött: az áramló vonalak artisztikus kavargása mint egy puha örvény öleli körül a lágyan előre hajoló aktot.
 
 
Molnos Péter