Studio Antikvárium

26th Book Auction

(Budapest), 1932. (Gyarmati Ferenc könyvnyomdája). 48 p.
A folyóiratnak csak ez az egyetlen száma jelenhetett meg; a megjelenés után a rendőrség a lapot betiltotta. Itt jelent meg először József Attila: Egyéniség és valóság című írása, Eső című verse; Radnóti Miklós: Emlékezz, Hiroshi! című verse; de megtalálható volt benne Rajk László (Firtos József álnéven), Bálint György (György Valentin álnéven), Lukács György (Laurent György álnéven), Remenyik Zsigmond és Fejtő Ferenc (Györkös Ferenc álnéven) egy-egy írása is.
A társszerkesztő, Fejtő Ferenc a lap indításának körülményeire így emlékezett vissza: „1932 áprilisában elhatároztuk Attilával, hogy megpróbálunk egy komoly társadalomtudományi, filozófiai és kritikai folyóiratot indítani. A címet már megtaláltuk: Valóság. Csak pénzt kellett szerezni hozzá. Ami ez utóbbit illeti, a Kommunista Ifjúsági Szövetség közvetítésével, amellyel már laza kapcsolatban álltunk, a féllegális, vagyis a rendőrség által eltűrt, de figyelemmel kísért Társadalmi Szemle vezérkarához fordultunk – Sándor Pál, Schönhertz doktor, Madzsar József, szociológus-író nevére emlékszem, akik megadták a támogatást, ám azzal a feltétellel, hogy a folyóiratot mindketten jegyezzük. Ma sem értem, hogyan történt, hogy bennem, kezdő íróinasban, még csak gyakorló irodalomtanárban, jobban megbíztak, mint József Attilában, akit én már akkor mesternek tekintettem. Úgy látszik, Attilában jó ösztönnel előre látták a pártketrecbe nem szorítható jövendő eretneket. A botrány már a folyóirat megjelenése előtt kitört, mikor elvittem Sándor Pálnak a lap anyagát József Attila Egyéniség és valóság című vezércikkével. Ő ugyanis egyszerűen érthetetlennek minősítette ezt a valóban kissé kihegyezett hegeli zsargonban készített írást. Megvallom, én sem értettem egészen, bár Attila jó néhány éjszakán át magyarázta, mit is akart mondani. Valójában azt hiszem, szándékosan akarta épatírozni a párt eminenciáit bölcseleti tudásával. Ami a legjobban zavarta a párt értelmiségi főellenőreit, az a mód volt, ahogy a hegeli dialektikát a Freud szerint értelmezett szexualitással összekeverte. Például azt írta, hogy: „a koitusz pedig, amint a pszichoanalízis helyesen tételezi, szociális aktus, társadalmi tevékenység. A neurotikus egyén orgazmus nélkül koitál…” Sándor Pálék, akik mint jó kommunisták „prűdök” is voltak, alighanem a saját tudálékos stílusuk karikatúráját látták a cikkben. Hosszú rábeszélésembe került, hogy megértessem velük, József Attila milyen nagy költő, és hogy amit ír, értik vagy nem értik, nem lehet cenzúrázni. Meg is jelent a cikk, de nem sokan olvashatták, mert a megjelenés napján engem illegális tevékenységem miatt letartóztattak, és a lakásomban talált néhány száz példányt elkobozták.”
Fűzve, kiadói borítóban, körülvágatlan, szép példány. Rendívül ritka.