Krisztina Antique Book Shop

Books

Den Haage, 1800-1801, Leeuwestijn. 1t., XVII, 355p., 1 térkép (kihajtható színes, Szántai: Korabinszky 5.), 1t. (Visegrád kihajtható, rézmetszetű látképe); VII, 380p., 9t. (6 kihajtható). Korabeli, egységes, aranyozott félbőr-kötésben. 22 cm. Ritka holland fordítás. „A szerző természettudós a Royal Society of Edinburgh tagja, 1793. május 5-től öt hónapon keresztül járta Magyarországot. Fő célja, hogy kikutassa és megismertesse Magyarország földrajzát, természeti viszonyait, különösen föld-, ásvány- és növénytanát. Útja során először főúri családjainkat (Széchényi, Esterházy, Festetics) kereste fel, majd néhány rábamenti város és Győr meglátogatása után Komáromba érkezett. Onnan Esztergomon és Visegrádon keresztül Budára utazott. Budai tartózkodásának leírásával kapcsolta össze Magyarország politikai, társadalmi, vallási, gazdasági, kereskedelmi viszonyainak, népességének és katonaságának ismertetését. Budáról Gyöngyösre, Hatvanba, Parádra, Felsőtárkányba majd Egerbe vezet az útja. Egerben legelőször a borról emlékezik meg: „Eger bora méltán híres, és ha jó, alig alacsonyabb rendű a burgundinál.” További útja Debrecenbe, Nagyváradra, majd Tokajba vezet, ahol így ír: „Tokaj kis jelentéktelen város... hírnevét más helyek érdemeiből nyeri. Annak a bornak ugyanis amely nevét viseli, csak kis hányadát termeli.” Tokaj vidékének 19 falvát sorolja fel, ahol - értesülése szerint - a híres tokaji borok teremnek. Leírja a szőlőművelés és a bor készítésének körülményeit a vesszők elültetésétől kezdve az érő bor kezeléséig. Különösen érdekli a tokaji aszu készítése. Úgy tudja, hogy ez a legdrágább európai bor. Mád, Tállya, Tolcsva, Újhely, Patak és Telkibánya után Kassára érkezik, ahol öt hetet tölt, megnézi az aggteleki (itt el is téved) és a szilicei barlangot. Innen Rozsnyón keresztül Lőcsére megy, ahol jakobinus kémnek nézik, és feltartóztatják. Bejárja az egész felvidéket, kirándul, kutatásokat végez, növényeket és ásványokat gyűjt a Tátrában. Magyarországi utazását Pozsony felkeresésével fejezi be”. (Stud. 13./173.)