Régikönyvek.hu

Fair Partner ✔
XXXVIII. Online árverés

Tóvölgyi Elemér
Énekesek orvosa. Énekesek tan- és gyógykönyve. Magán és hivatásos énekesek, énektanárok, kántorok, zeneakadémiai és zeneiskolai növendékek használatára. 62 ábrával és a légzési gyakorlatok táblázatával. Az énekhibák és hangzavarok cimü fejezeteket írta: Sík József.
Budapest, [1907]. Mai Henrik és Fia (Márkus Samu ny.) 244 p. Egyetlen kiadás.
Oldalszámozáson belül szövegközti ábrákkal, rajzokkal, fényképekkel gazdagon illusztrált alkalmazott gégészeti szakmunka. Tóvölgyi Elemér (1872–1943) orvosdoktornak, a Zeneakadémia gégeorvosának munkája nem csupán orvosi és életmódtanácsadó a mindenkori énekesek számára, hanem bepillantást nyújt az énekesi szakma hátterébe is, ahol a hangszálak épségére éppúgy veszélyt jelent a helytelen testtartás, mint a színházi poros levegő, éppúgy veszélyes az alkohol és a dohányzás, a túlságig menő kokainhasználat (!), mint az igazgatói felszólítás a bevétel érdekében történő azonnali gyógyulásra, mely már sok énekesi karriert tönkretett. Stílusmutatvány: „Ne felejtsük, hogy az alkoholélvezet, ha csak nem valami tönkrement notórius ivóról vagyon szó, nem tartozik a magányos szórakozások közé. Ama drasztikus magyar közmondásnak, hogy ökör iszik magában, megvan a kellő alapja. Az alkohol gyenge akaratú bábjai (inkább mint barátai) társaságba vetődve, füstfelhőktől gomolygó, rendesen túlfűtött, rosszul szellőző, avagy épen léghuzamos helyiségekben kóstolgatják sűrűn a hegy levét. A mulatozó kompánia ezek mellett mindennek elnevezhető, csak épen csendes gyülekezetnek nem. Az alkohol hangossá teszi az embert, megoldja a nyelveket. Ordítanak és bőgnek, ahogy a torkukon kifér, főként a kompániába vetődő énekes, aki múlhatatlan kötelességének tartja, hogy a nemes társaságot hangjának bár kissé kopásnak induló érces csengésével vigasztalja, vagy elbúsítsa. Ez a vigadás azután így megy hajnalig, majd esetlegesen egy-két órai alvás következik, és ezt, miután épen énekesről van szó, nyomon követi a délelőtti próba, majd az estvéli előadás. Ily körülmények mellett még az sem szükséges, hogy az énekes valami megrögzött iszákos legyen. Egy ilyen hatalmas lumpolás esetleg oly alaposan befűthet a hangjának, hogy az ily módon szerzett hangszálhuruttól soha az életben nem szabadul meg.” Könyvtári duplum.
Aranyozott gerincű korabeli félvászon kötésben, márványmentes festésű lapszélekkel. Jó példány.