Virag Judit Gallery and Auction House

(2) Tavaszi képaukció

Olaj, vászon, 57,5x66,5 cm
Jelezve balra lent: Thorma

A kép hátoldalán a Thorma által sajátkezűleg feltüntetett törzskönyvi szám (No.40) és az 1928-as évszám alapján a mű pontosan elhelyezhető az életműben.
A mester sok évi szünet után, 1928-ban fordult ismét érdeklődéssel a portré műfaja felé. Több női arcképet ismerünk ebből az évből, amelyeken modelljeit virágcsokorral ábrázolta.
A Bay-Boros-Murádin Thorma album is bemutat néhényat ebből a műfajból: Női portré bazsarózsákkal (75. oldal), Ibolyákat tartó nő (77.oldal), és a könyv alkotásjegyzéke is megjelöl 1928-ból hasonló tárgyú műveket: Nő névnapi csokorral (kat.sz.234), Ica virágcsokorral (kat.sz.268, törzsk.sz.1928 /42). A Kieselbach Galéria 1997-es téli képaukcióján is szerepelt a 219-es tételszám alatt egy "Hölgy virágcsokorral" című hasonló Thorma mű.
Az 1928-as évet áttekintve láthatjuk, hogy milyen gyakran foglalkoztatta Thormát a "fiatal nő virágcsokorral" való ábrázolása. Vajon miért lehetett a korosodó fest& számára olyan izgalmas ez a téma, hogy mint valami érzéki élvezetet nyújtó ínyencséghez, mint személyes felfedezéshez megannyiszor visszatért? Az e témakörben festett képeinek zömén a már kánonszerűen ismételt motívumok (nő virággal), szinte ikonográfiai jelentéssel töltik meg azt a banális asszociatív kapcsolatot, amit a bimbójából kifeslő, leszakításra váró virág és a nővé érett fiatal hölgy látványa egyszerre sugall.
Ez a "sugallat" aztán egy évvel később, 1929-ben Thorma életében beteljesedik, amikor feleségül veszi azt a Kiss Margitot, aki leggyakrabban volt modellje az itt tárgyalt képeknek is. Úgy tűnik, mintha ennek a fiatal nőnek a lénye nem csak a festő témavilágát határolná körül, hanem mintha ehhez a múzsává emelt lényhez fűződő viszonyában dőlne el Thormának a festésről alkotott esztétikai felfogása is. Az az állandóan pulzáló inspiratív viszony, ami élete párjához, mint kimeríthetetlen forráshoz köti, szinte átrendezi egész festészetének hangszerelését. Ahogy alakját megformázza a gördülékeny, laza ecsetkezeléssel, puha egymásra omló színfoltokkal, azt is az érett férfi gyengédsége, nemes eleganciája lényegíti át. Az oldott, levegős képalkotás, a komplementer színek finom játéka az impresszionizmushoz közelíti, de az érzéki benyomásokból táplálkozó látványfestészetének a hangulatát olykor megmártja a szecesszió édes-bús melankóliájában is. Azonban az a korával már kevésbé koherens küldetéstudat, amivel klasszikus szépségeszményét őrzi, az impresszionizmust jóval megelőző korból jelöli ki művészi példaképét: az impresszionisták ősforrásánál, Velazqueznél. Thorma nyilatkozataiból tudjuk, hogy mennyire nagyra értékelte ezt a spanyol festőóriást: "Ha megnézik Velazquez későbbi képeit, sok, amolyan egyszeriben felrakott fenséges színfoltot láthatnak rajta. 0 a legfestőibb festő Képein életet kap a színfolt és csodálatos tartozéka lesz az ábrázolásnak. Alakjai az életet sugározzák, csupa levegős színfoltcsíkon keresztül. Szeretem minkáit és nem tudom eléggé dícsérni a mesterek legnagyobbikát... Nézzék, itt ez a női portré, most csinálom, valőrös színfoltokból áll, ezért befejezetlennek látszik, de miért vigyem tovább, ha mindent elmondtam rajta!?" (Lásd Mohy)
A "Bódító virágözön" című alkotás, frissességével és különleges, fanyar színkombinációival emelkedik ki az analógiaként megemlített Thorma művek sorából. Amíg e kép párdarabjait a tetszetős motívumok (a szép nő és a virág) beállított egymásmellé rendelése jellemzi, valamint egyfajta bágyadt melankólia lengi át, ezzel szemben Thorma itt természetes viszonyt tudott teremteni modellje és a csokor között. Láthatóan éppen e motívumok között indukálódott viszony izgatta a festőt: egy olyan örömteli pillanatot próbált megragadni, amelyet egy váratlanul ajándékozott virágcsokor okozhat. A mester maga is e fiatal hölgy derűjéből töltekezve, ezt egyszeri lendülettel képes volt megjeleníteni. A gyöngyházfényben ragyogó arc elé emelt sárga és fehér szirmú virágok özöne szinte tüzijátékszerűen lövell szét, még a háttér angolvörös tapétájának kacskaringós motívumai is mintha a csokorból hullanának alá. A kép egész felületét az egyszerre festés elevenségével birtokolja a festő; minden elemét az a derű lényegíti át, amelynek megragadása elsődleges célja volt.

M.G.