Hereditas Antikvárium

Fair Partner ✔
2. Könyvárverés

(2)+204+(25) beírt oldal. Az első néhány levél enyhén foltos.
Kéziratos erdélyi orvosságos könyv. Az orvos-, gazdaság- és botanikatörténeti jelentőségű szöveg Zay Anna 1714-ben összeállított munkáján alapul, azonban lényegesen kibővíti annak anyagát.
A műfaj:
A XVII-XVIII. századi erdélyi kultúra egyedülálló hagyománya, hogy a gyakorlati életben jártas nemesasszonyok füves-, orvosságos gyűjteményeket, szakácskönyveket, gazdálkodási ismereteket tartalmazó írásokat állítottak össze, vagy épp támogatták, szorgalmazták megszületésüket.
E – főként kéziratos – munkák jelentősége többrétű. Egyrészt összegyűjtötték – és így az utókor számára is megőrizték – a korabeli tudományos ismereteket, orvosi, gyógyszerészeti gyakorlatot, a gazdasági tapasztalatokat. Másrészt összeállítójuk kitűzött (és ki is mondott) célja mindig az volt, hogy – mivel a nyomtatott, tudós munkákból kevés állt rendelkezésre, és a legtöbbek számára azok is hozzáférhetetlenek voltak – az életet megkönnyítő ismereteket a társadalom kevésbé művelt, szélesebb rétegei felé is terjesztve, a „közjót” szolgálják. Példaként elég talán Bornemissza Anna fejedelemasszony kéziratos szakácskönyvét, vagy a nyomtatottak közül Nadányi János – szintén az ő biztatására és költségén megjelent – kertészeti munkáját említeni. E különleges sorozat méltó tagja darabunk is.
Az eredeti munka:
Zay Anna lényegében Andreas Matthiolus gyógyfüves könyvének 1690-es cseh nyelvű kiadását fordította magyarra, szövegét azonban kibővítette a maga gyűjtéséből, tapasztalatából származó tudnivalókkal. A kötet zömében gyógyító recepteket tartalmaz, de a kor szokásának megfelelően találhatók benne kozmetikai, dietetikai javaslatok, állatgyógyítási és -gondozási ismeretek is. Különösen érdekesek a gazdasági tudnivalók, így az ecet, bor, gyümölcsbor, sör készítése és kezelése, a tartósítási eljárások, növényápolási, kártevők elleni védekezésre vonatkozó előírások, a halfogás, méhtartás fortélyai (a méhek megölése nélküli mézvételi módszere például egyedülálló a korban).
Feltűnően sok benne a nőknek, gyerekeknek szóló gyógymód, számos helyen inti olvasóját, hogy az adott eljárás viselős asszonyoknak ártalmas. Gyakorlatias jellegéből ered, hogy a receptek mellett leírja a gyógynövényekből való gyógyszerkészítés, hatóanyagkivonás módozatait is. Új szemléletét bizonyítja, hogy kevés benne a babona, ezek is jórészt az eredetiből származnak. Jelentőségének érzékeltetésére talán elegendő megemlíteni, hogy több száz gyógynövényt szerepeltet, de a kora orvoslására jellemző állati eredetű gyógyszerekre is van benne példa. Orvostörténeti szempontból rendkívül érdekesek a pestis elleni védekezéssel, a sebkezeléssel és a hadi sérülések ellátásával foglalkozó szakaszok, valamint a hideglelés kezelésére adott számos recept.
A szerző:
Zay Anna Vay Ádám kuruc tábornok feleségeként kényszerült 1711-ben lengyelországi emigrációba. Danzigban e munkája mellett összeállított egy bujdosóknak szánt imádságoskönyvet is. Az orvosságos könyvben olvasható különböző eljárások, eszközök, egyéb orvosi munkák alapos ismerete azt bizonyítja, hogy a témában jártas, gyakorlatot szerzett ember lehetett.
Kéziratunk összeállíttatója:
A kéziratot Dániel Istvánné gróf Mikes Anna Mária részére állította össze a címlapon magát csupán monogrammal jelölő szerző. Ismert, hogy a grófnő számára ugyanebben az évben kéziratos szakácskönyvet is szerkesztettek, amelynek kiemelkedő jelentőségét az adja, hogy a kürtőskalács első ismert receptjének forrásaként tartják számon.
A szöveg:
Zay Anna művének népszerűségét jelzi, hogy a szakirodalom (a jelen példányon kívül) hat különböző mértékben bővített és átszerkesztett kéziratát gyűjtötte össze. Az egykorú, de nem autográf, és csupán hiányosan fentmaradt alapkéziratot követően darabunkat megelőzi egy 1740 körüli másolat, Rátz Elek 1765-ben leírt változata, valamint egy Wesselényi Kata részére 1766-ban összeállított kötet. A munka egészen a modern orvostudomány térnyeréséig nagy becsben állt, amint azt XIX. század eleji másolata is bizonyítja.
A Mikes Mária számára készített összeállítás lényegesen bővebb a legkorábbi változatnál, és közvetlen elődeihez képest is több információt tartalmaz. A szöveg gazdagodását jelzi, hogy míg az előbbi 470 számozott receptet írt le, ez már körülbelül 1500-at. A járványtörténeti szempontból is érdekes pestis elleni regulákból Zay Anna csupán hármat ismert, itt már tíz olvasható. A kézirat szervesen illeszkedik a szöveg fejlődési sorába, ugyanakkor jelentősen hozzá is tesz a korábbiakhoz. Az időben legközelebbi és egyben hozzáférhető 1765-ös változat szövege már nagyon sok ponton egyezik darabunkéval. Ugyanakkor látható, hogy az ismeretlen szerkesztő önállóan alakította a szöveget, több helyen elhagyott korábban közölt recepteket, vagy mást illesztett a helyére, számos helyen viszont újabbakkal bővítette a munkát. Legjelentősebb kiegészítése a 3. részként beillesztett – korábban nem szereplő – „Herbarium”, amely a gyógyhatású növények felsorolását és alkalmazásuk ismertetését tartalmazza mintegy 26 beírt oldalon.
A különleges tudomány- és művelődéstörténeti jelentőségű kézirat feltárásra váró kincs lehet a téma kutatói és gyűjtői számára egyaránt.
Erősen kopottas, korabeli félbőr-kötésben.