Belvedere Salon

31th Art Auction

Olaj, vászon, 55,5 x 60 cm
J.j.l.: Szinyei
Kiállítva: Szinyei Merse Pál gyűjteményes kiállítása, Budapest, Ernst Múzeum, 1912, (kat. 49. Tájképtanulmány. Meller Simon tulajdona)
Szerepelt: az Ernst XI. (1920) aukcióján, 456. tétel
a M. Kir. Postatakarékpénztár Árverési Csarnokának XCI. aukcióján, Budapest, 1939. szept. (kat. 394. Vadrózsabokor )
a M. Kir. Postatakarékpénztár Árverési Csarnokának XCII. aukcióján, Budapest, 1939. dec. (kat. 540.)
Reprodukálva: Az Ernst Múzeum aukciói XI. 1920. XXXIII. tábla.
A M. Kir. Postatakarékpénztár Árverési Csarnokának XCI. aukciója, 1939, VI. tábla.
Szinyei Merse Anna: Szinyei Merse Pál élete és művészete, 1990, o. n.
Irodalom: Hoffmann Edith: Szinyei Merse Pál (Bp., OMSZM, 1943.), 51.
Szinyei Merse Anna: Szinyei Merse Pál élete és művészete (MNG-Corvina-Széchenyi Kiadó, 1990), 224.
Életműkat. sz.: Hoffmann Edith: Szinyei 1911/211
Szinyei Merse Anna: Szinyei 1911/224
Proveniencia: egykor Meller Simon gyűjteményében
Bellák Gábor műbírálatával

Olyan festményhez van szerencsénk, amit évtizedek óta ismerünk a Szinyeiről szóló szakirodalomban, a fekete-fehér reprodukciókon kívül azonban nem volt alkalmunk találkozni vele. Sokkal érdekesebb azonban, hogy jóllehet a festmény történetéről is sok minden tudható volt, egy bizonyos, 1912-ben kiállított művel való azonossága mindezidáig elkerülte a kutatók figyelmét.
Szinyei Merse Pál nemzetközi megítélése 1911-ben érte el tetőpontját. 1910-ben Berlinben és Münchenben mutatja be munkáit, s a kritika lelkesedve ismeri föl benne az impresszionistákkal egyenrangú újítót. Az 1911-es római nemzetközi kiállításon Szinyei 19 alkotását külön teremben mutatják be, s a 10 ezer lírás első díjak egyikét is megnyeri — többek között Klimt, Mestrovic, vagy a svéd Zorn társaságában. Ekkor kap megbízást az olasz kultuszminisztertől is a firenzei Uffiziba megfestendő önarcképére. Hazatérve a Képzőművészeti Társulat aranyérmét nyeri el, az újonnan létrejött Ernst-Múzeum pedig az ő gyűjteményes kiállításával nyitja meg kapuit 1912-ben.
Ezekben a sikeres esztendőkben született meg az festmény, amit Szinyei az 1912-es gyűjteményes kiállításán is bemutatott 49. katalógusszám alatt. Az akkoriban Tájképtanulmányként megnevezett festmény tulajdonosa Meller Simon, a kiváló művészettörténész volt. Mindezt azért kell hangsúlyozni, mert a Szinyei életművét a teljesség igényével földolgozó monográfiák (Hoffmann Edith, 1943; Szinyei Merse Anna, 1990) egyszerűen elfeledkeztek arról a festményről. Meller Simon tulajdonában lévő tájképtanulmány nem szerepelt a kiváló monográfiák oeuvre-katalógusában. Pedig a kép nem volt ismeretlen a kutatók előtt. 1920 áprilisában az Ernst-Múzeum árverésén bukkant föl, s reprodukcióját az aukció katalógusa is közölte. 1939 októberében és decemberében a Postatakarékpénztár Árverési Csarnoka aukcionálta a festményt 1500, illetve 1200 pengős kikiáltási áron, a katalógusban ismét a festmény reprodukciójával. Igaz, ekkoriban már Csipkerózsabokor, illetve Vadrózsabokor volt a kép címe. Hoffmann Edith 1943-as monográfiájában pontos mérettel közli a képet 211-es katalógusszám alatt, s akkori tulajdonosának Meller Simonnét nevezi meg. Teljesen bizonyos, hogy a mű az 1924 óta külföldön élő Meller Simon "után" maradt itt feleségénél, s valószínű, hogy 1920-ban Meller, 1939-ben pedig a feleség próbálta árverésre bocsátani a képet. Szinyei Merse Anna 1990-es monográfiája átveszi Hoffmann Edith adatait, közli a mű addigi aukciókon való előfordulását, s természetesen fekete-fehér reprodukciót is közöl a képről.
Sem Meller Simon, sem a feleség tulajdonából az oeuvre-katalógusok nem közölnek több művet, így teljesen bizony, hogy az 1912-es Meller-féle Tájképtanulmány az 1920-as Csipkerózsabokorral, illetve az 1939 óta Vadrózsabokor címen ismert képpel azonos.
A Vadrózsabokor egy szépen, elegánsan megfestett festmény egy kiváló szakember gyűjteményéből; sőt egy olyan kép, ami nem mellesleg egy mindeddig "elfelejtett" Szinyei művel azonos.
B. G.