Múzeum Antique Book Shop

Fair Partner ✔
40. Könyvárverés

Szeged, 1929, Városi ny. 23 p.
Címlapján a szerző tintával írt, datált ajánlása Mittay Lászlónak.
[Bevezető]: „Berzsenyi Dániel kezdettől fogva (valóban a magyar filológia igazi kezdetétől, Kölcseytől fogva) úgy vonzza magához az irodalomtörténeti vizsgálódást, mint az óceán az átrepülőket. Mindenkit mást, mint a filológust, elrettentene épen ez a nagy keresettség: minek azzal foglalkozni, akivel már úgyis annyian foglalkoztak, az eredetiségnek itt már semmi tere sincs. De a filológust annyira foglalkoztatja a költő eredetisége, hogy nem ér rá a maga eredetiségével törődni — abban, hogy egy költővel sokan foglalkoznak, épen a költő művének ma is eleven voltát látja bebizonyítva és ezért vonzódik hozzá. Schiller a németség klasszikus másod-legnagyobb költője és mégis kevéssé érdekli ma a vizsgálódó tudósokat, míg a Hölderlin-irodalom nagyobb könyvtárat tesz ki. Mert kettejük közül Hölderlin a sokkal elevenebb, amint a német ifjúság számos dokumentációja bizonyítja. Berzsenyi is elevenebb, mint nagy költőink jó része — ezt ugyan nem bizonyítja az ifjúság, mert a mi ifjúságunk, sajnos, ritkán szokott irodalmi véleményeket nyilvánítani és ha nyilvánít, annál rosszabb. De mégis vannak dokumentumok, ilyen pl. Kassák Lajos önéletrajza, Egy ember élete, melyben elmondja, hogyan fejlődött költészete Petőfi Sándor, majd még inkább Berzsenyi Dániel verseinek a hatása alatt... Az iskolázatlan vasmunkást, aki Kassák akkor volt, nem szuggerálták tanult irodalomtörténeti megállapítások, hanem teljesen naivul és elevenen élte át a költészetet, és ha őbenne Berzsenyi ilyen erős rezonanciát tudott kiváltani, az mindennél ékesebben beszélő dokumentációja eleven voltának.”.
Mittay László, Begyáts (Trencsén, 1893–Bp., 1962) költő, vallástörténész. A bp.-i tudományegy.-en 1915-ben latin–görög szakos tanári diplomát szerzett. Utána gimn.-ban tanított. 1919-ben a Közoktatásügyi Népbiztosság színházügyi előadója volt. A Tanácsköztársaság bukása után állásvesztésre ítélték. Magánórákat adott, emellett a Filmjáték c. lap (Hevesy Iván összesen 2 számban megjelent lapja) munkatársa volt. 1924-ben részt vett a Zöld Szamár Színház (a groteszk színház mindössze 2 előadást ért meg) megszervezésében és Ivan Goll két, színpadra szcenírozott groteszk költeményét rendezte . A Páris ég című eposzhoz naturalista szavalás helyett a görög kórusok modern változatát és dzsessz-kíséretet alkalmazott. 1945 után ismét középisk.-ban tanított, 1951-ben az Eötvös Loránd Tudományegy. (ELTE) bölcsészkarán megszervezte a levelező oktatást és a vallástörténet, valamint az ókori keleti történelem tanára volt. Versei jelentek meg az Élet, a Május, az Új Revü, az Új Magyar Szemle c. lapokban, cikkei a Magyar Írásban.
(Széphalom Könyvtár 15.)
Fűzött, sarkain kissé sérült, kiadói borítóban.