Központi Antiquariat

168. Könyvárverés

A tétel Szendrey Júlia (1828-1868) 1866-os keltezésű "A szerencsétlen narancsfa" című meséjének címlapja. A teljes mű eredetije a PIM tulajdona, egy, a fia, ifj. Horvát Árpád által készített másolatot pedig az OSzK őrzi. Szendrey Júlia irodalmi munkásságának egy jelentős részével az olvasók a 19. századi sajtóban találkozhattak. A szerencsétlen narancsfa című elbeszélése is először a Vasárnapi Ujság, XIV. évf. 8. számában, 1867-ben jelent meg először nyomtatásban, majd másodszor a Magyar Szalonban, 1890-ben. Elbeszéléseinek gyűjteményét, köztük meséit, Bihari Mór adta ki 1909-ben. Bihari regének nevezi ezeket a műveket, melyet Szendrey élete utolsó két évében írt, „mikor testben már csak árnyképe volt önmagának, lélekben meghasonlott legközvetlenebb környezetével, férjével is. El is költözködött családjától. Nem akart tudni senkiről és semmiről. Itt e magányos szobában beletemetkezett a múltba, mely annyi örömet és boldogságot ígért és úgy tűnik fel előttem, hogy itt újra átélte annak a múltnak minden üdvét s a vigasztalan jelennek minden keservét. Egzaltált lelke elvesztette a múlt és a való megítélésére a helyes mértéket. Mindent bearanyozott a múlt emléke előtte, és minden kietlen s hideg volt, mi a jelent alkotta. A regében ezt a múltat példázza. A jelen szomorú sorsát zokogja el. Az a szerencsétlen narancsfa, ki idegen talajba elsorvad, a napfénytől, erdőtől, szabadlégtől kalitkába zárt madár, a sziklatetőn egyedül álló fenyőóriást körülkúszó vadrózsa: mind, mind Szendrey Júlia allegorizálója.”
A kézirat Vasberényi Géza műgyűjtő jellegzetes, pecsétjével és vignettájával ellátott borítékjában (490.). Vasberényi a múlt század elején kezdett Petőfi-relikviákat gyűjteni, a század közepére már a legnagyobb Petőfi-magángyűjteménnyel rendelkezett.
2 folio, 1 beírt oldal.