Antikvárium.hu Kft.

Fair Partner ✔
Az Antikvarium.hu 13. Dedikált könyvek és kéziratok online árverése | Könyvek, kéziratok

Budapest, 1971, Magvető Könyvkiadó kiadása (Zrínyi Nyomda, Bp.), [44] p., ill.
Szántó Piroska által dedikált példány. Első kiadás. Bikasirató. Versek. Írta: Devecseri Gábor. Illusztrálta és a védőborítót tervezte Szántó Piroska.
Az előzéklap utáni  feliratozatlan lapon a kötet grafikusának, Szántó Piroskának névre szóló dedikációja olvasható: Stettner Bélának szeretettel 1971 szept. 29. Piroska"
A dedikáció címzettje: Stettner Béla (Bp., 1928. dec. 6. – Bp., 1984. máj. 30.): grafikus, Munkácsy-díjas (1966), érdemes művész (1972). 1947-től 1952-ig a Képzőművészeti Főisk. növendéke, mestere Kmetty János és Koffán Károly volt. 1960-tól 1963-ig Derkovits-ösztöndíjas. 1970-ben SZOT-díjat kapott. Grafikusi tevékenysége mellett a Kisgrafika Barátok Körének művészeti vezetője haláláig. A Kilencek művészcsoport tagja volt. Az 1940-es évek végén induló művésznemzedékhez tartozott. A történelmi változások, az ebből következő megpróbáltatások, az emberi lét átalakulásának avatott tolmácsolója. A politikai ellentmondásokat, a feszültségeket és tévedéseket megkísérelte őszintén, az aggodalom hangján ábrázolni. A határokon kívüli történelem katasztrófái, pl. a vietnami háború is visszatérő témája. Elkötelezett mondanivalóját expreszszív stílusjegyekkel jelenítette meg.
"Készült 1971-ben Szántó Tibor tipográfiai terve alapján - Monotype Baskerville betűvel - a Zrínyi Nyomdában, Budapesten."
Kiadói ragasztott keménykötésben lévő példány aranyozott feliratos címfedéllel, felirat nélküli könyvgerinccel, tiszta belívekkel, hiánytalan, jó állapotban, kissé sérült feliratozással, Szántó Piroska illusztrációjával, és a műből származó idézettel ellátott kiadói borítófedélben.
A kötet szerzője, Devecseri Gábor (Budapest, 1917. február 27. – Budapest, 1971. július 31.) magyar költő, író, műfordító, klasszika-filológus.
A kötet dedikálója Szántó Piroska (1913, Kiskunfélegyháza - 1998, Budapest) Festő, grafikus. A 40-es évek elejétől Vajda késői, szürrealista műveinek hatására találta meg képi gondolkozásának egyik ciklikusan visszatérő arculatát, a szürrealisztikus, antropomorfizált növény- és állatábrázolásokat: száradó kukoricák, burjánzó káposztafejek, konok, kemény mákok, elhullott pillangók vallanak a művész érzelmeiről. Az 50-es évek második felében új stiláris vonások jelentek meg műveiben a francia lírai absztrakció hatására: a sziporkázó színek testes, fekete vonalakból érzékenyen szövődő hálóba kényszerülnek. A különböző témák sorozatokban való feldolgozásának szándéka a 60-as évektől kezdődően felerősödik, a képépítés azonossága mellé sokszor technikai eljárásokat és anyaghasználatot is társít a művész. Így születik a rohamosan pusztuló népi kultúrával és a tradicionális morális értékek felszámolódásával való szembesülés inspirálta, esendő útszéli keresztekről, meggörbült pléhkrisztusokról, málladozó temetői pietákról lapidáris egyszerűséggel festett csoportja. Hasonló élményekben és a háborús emlékekben gyökeredzik a bajóti asszonyokról a 70-es évek második felében készített, monumentális, a pasztell technika által líraivá szelídített figuráinak sora."