Budapest Poster Gallery

2. Aukció | plakátok és plakáttervek

126 x 95 cm. Majdnem hibátlan állapotban, restaurált, japán papírra kasírozva.

Szántó Lajos (1890-1965) mára kissé elfeledett festő és grafikus. Tanulmányait a Képzőművészeti Főiskolán végezte, később a szolnoki művésztelepen dolgozott Fényes Adolf mellett, majd sok kortársához hasonlóan Münchenbe ment, onnan pedig Párizsba. A Julian Akadémián Jean Paul Laurens tanítványa volt. Ezután Londonban dolgozott illusztrátorként, majd itthon portrékat, könyvborítókat és illusztrációkat készített. 1928-ban kivándorolt, és New Yorkban telepedett le. Portrékat és nagyméretű faliképeket festett. Szántó az 1910-es évek első felében már készített néhány könnyed, szecessziós plakátot. Kiemelkedő közülük a „Bukfenc” című Krúdy regény plakátja hintázó lányalakjával. A húszas években is tervezett néhány kulturális plakátot, még amerikai emigrációja előtt.
Legemlékezetesebb alkotása azonban ez a Tanácsköztársaság idején készült darab. A rövid életű rezsim idején a plakát műfaj és a propaganda új lendületet kapott. Az új hatalom sokféle céllal kiterjedt propaganda tevékenységet folytatott. A proletár-uralom létjogosultságáról, a hadsereg újraszervezéséről és a harc folytatásáról, az egészséges életről, a munkáskultúra terjesztéséről egyaránt szóltak hatásos propaganda plakátok. Megrendelőjük mindig a Tanácsköztársaság egyik hivatalos, propagandára szakosodott szervezete volt. Ezek a Közoktatásügyi Népbiztosságon belüli csoportok voltak, meglepően nagyszámú alkalmazottal. A propaganda egyik fő irányítója ennek a plakátnak a kiadója, az Országos Propaganda Bizottság volt.
A plakátok legtöbbje ekkoriban művészi színvonalon és igényes nyomdai kivitellel (a Radó, a Kultúra vagy épp a Kunossy nyomda nyomásában), nagy méretben és nagy példányszámban készült. A rengeteg példányt ki is helyezték a közterekre, így a Tanácsköztársaság idején készült fotókon egész tűzfalakat látunk plakátokkal beborítva. Sajnos ez azt is jelenti, hogy nem maradt fenn belőlük nagyon sok példány.
Szántó Lajos műve a klasszikus marxi gondolatok képi megfogalmazása. A proletár/munkásosztály erős, de gúzsba van kötve – izmos férfialakok jelennek meg előttünk, de lábuk körül kötél látszik. Erős, izmos figurák, de kissé szakadtak, megfáradtak, nem nehéz beléjük látni az első világháború végének kiábrándult közhangulatát. A meztelen felsőtestek ugyanakkor a plakát feliratára, a megváltásra (Krisztus félmeztelen testére) utalnak, egyfajta új megváltókként bemutatva ezeket a férfiakat. Erre utal az is, hogy a lábuk körül valójában nem is kötél, hanem tövises inda látható. A középen álló figura kezében hatalmas kalapács, mint általánosan ismert munkás-szimbólum. Ez az ábrázolási hagyomány Biró Mihály kalapácsos embere (1912) óta nem veszített jelentőségéből, sőt, Biró figurája a Tanácsköztársaság idején fontos szerepet kapott (pl. a május elsejei dekorációkban). A kalapács azonban ennél sokkal régebbi munkás-jelkép, hiszen a munkás figurájának ikonográfiája a kovácsok évszázadokkal korábbi ábrázolási hagyományából eredt.
Szántó plakátjának erejét az előre tekintő, mindenre kész tömeg adja, ami valóban sugallja egy új kezdet érzését. Ezek még nem mosolyba merevült, szocialista realizmusban ábrázolt emberek, hanem megtört figurák, akik mégis folytatják a harcot.
(Katona Anikó)