Mike és Portobello Aukciósház

100. aukció (könyv, kézirat, aprónyomtatvány, fotó, festmény, műtárgy, numizmatika, egyéb gyűjtemények)

költő két levele Kanyó Béla professzorhoz 1956-ból, (az egyik gépelt, aláírt - a másik autográf). 1. Kedves Bélám, megszólítással. Egy kézzel beírt oldal. 1956 X/9 Budapest keltezéssel, [Szabó] Lőrinc autográf aláírásával. 2. Kedves Barátom [Kanyó Béla] megszólítással. Egy írógéppel beírt oldal. É.n., Péntek, azt hiszem: szept. 28. [Szabó] Lőrinc autográf aláírással. Hozzá tartozik: Kanyó Béla Szabó Lőrincnéhez és lányához írógéppel írt levele, Kedves Nagy Klári és Kisklári megszólítással. Két géppel beírt oldal. Szeged, 1957. okt. 10. keltezéssel. Hozzá tartozik két fénymásolat. 1. A szegedi megemlékezéssel kapcsolatban Szabó Lőrincnek írt gépelt levél másolata. 2. A Szegedi Szép Szó Szabó Lőrincre emlékező száma 1957-ből, benne Kanyó Béla cikkével, ill. a költő hozzá írott, a jelen tételben szereplő levelének kópiájával. Szabó Lőrinc kéziratos hagyatéká­nak irodalmi és kultúrtörténeti szempontból egyaránt érdekes darabjait olvashatjuk az alábbi levelezésben, melyet közeli barátjával, Dr. Kanyó Béla professzorral folytatott. Kanyó Béla a Szegedi Tudományegyetem Közegészségtani Intézetének igazgatója volt 1940–1946 között. A levelezés tematikája zömében egy 1956-os szegedi esemény köré épül, melyre Szabó Lőrinc meghívást kapott Babits emléktáblájának felavatására, illetve egy előadás megtartására az esemény és elhunyt barátja tiszteletére. Az első néhány levélváltásban ennek a szegedi útnak a részleteit egyezteti a költő és barátja. Az adott hagyatéki szövegek nem csupán életrajzi szempontból érdekesek, fontos helytörténeti információkkal szolgálnak a korabeli Szeged városképére vonatkozóan, emellett egy meghitt baráti eszmecsere olvasói lehetünk, mely kitér az irodalomkritika korabeli fogadta­tására, az író cenzúrájának viszontagságaira, betegségére. Szabó Lőrinc ugyanis ekkor már súlyosan beteg, egy évvel később pontosan a szegedi konferencia napjának évfordulóján hunyt el. Az utolsó levél az író özvegyének és lányának szól, egy hosszú részvétnyilvánítást olvashatunk, búcsút egy közel negyven évet felölölelő barátságtól, melynek nosztalgikus szépsége tovább mélyíti Szabó Lőrinc kultikus irodalmi alakját.