Mike és Portobello Aukciósház

100. aukció (könyv, kézirat, aprónyomtatvány, fotó, festmény, műtárgy, numizmatika, egyéb gyűjtemények)

Ede megevé ebédem. (Milyen Szekfű nyílt Schittenhelm Ede sirján?) Mai jegyzetek. Bp. 1937. Ludas Mátyás kiadás. Bethánia-ny. 144 l. Pótolt gerinccel. Szabó Dezső ujabb művei 31-32. Fűzve, illusztrált kiadói borítékban. Az "Ede megevé ebédem" Szabó Dezső 1937. szeptember 15-ei keltezésű írása, Szekfű Gyula ellenében írt politikai pamfletje. A cím eredetéről Szabó Dezső lapalji jegyzetében ezt írja: „Ez a cím a régi gyorsírási tankönyvek első gyakorlatának első mondata.” Schittenhelm Ede honvéd tüzértiszt volt, elesett Budavár ostromakor, 1849. május 8-án. Szekfű Schittenhelm példaadásában a magyarság nemzeti ügyéért életét áldozó „deutschungar“ (= magyarországi, asszimilálódott, magyar érzelmű német) hősi példáját említi 1937-ben, amikor reális veszélyként bukkant fel a disszimiláció. A disszimiláció Szekfűnél az egy-két generáció óta asszimilálódott „német vérűeknek“ a Német Birodalom érdekeit támogató „lelki visszanémetesedését“ jelentette. Szabó kétségbe vonja a Szekfű által magyar patriótává előléptetett „Edék“ érdemeit. Az „Edék“ nem lettek igazi magyarokká azáltal, hogy az adott körülmények között a magyar érdekekkel egybeesőnek találták saját érdekeiket. Az abszolutizmus korában sok-sok „Ede“ állt az elnyomó idegen hatalom szolgálatába, hogy a kiegyezés korszakában azután ismét azt találják előnyösebbnek, ha akár túlzásig is vitt magyarkodással szerzett hazafias érdemei bűnös könnyelműséggel osztogatott jutalmául a „fajmagyarság“ rovására gyarapodhattak, terjeszkedhettek. Szabó Dezső szerint a másod- vagy harmadgenerációs németek azért nem disszimilálódhatnak, mert még nem is asszimilálódtak. Azok a németek pedig, akik az ún. volksdeutsch ideológia hatására szembefordulnak a magyar állammal, azok a „hazaárulás minősített esetét“ követik el, s ebben az esetben azonnal ki kell utasítani őket Magyarországról, vagyonukat el kell kobozni, földjüket pedig szét kell osztani a magyar parasztság között. Szabó Dezső a magyar népet ugyanis az eszményített parasztsággal azonosította, amely az ősi ázsiai tulajdonságokat hordozza és a neki tulajdonított faji sajátosságokat adottságoknak tekintette. A mű „irodalomtörténeti besorolása (szinte egyhangúlag): zseniális” – írta róla Tamás Gáspár Miklós. Ugyanezzel a címmel rendezett közösen filmvígjátékot 2006-ban Jancsó Miklós és Márton István. Dedikált példány: "Tassonyi Kenéznek barátsággal Bugris Szabó Dezső".