Múzeum Antique Book Shop

34. árverés

Sopron, 1896. Szerző, (Litfass K ny.).[4]+358 p.
Az előszóból: „A szociális eszmék terjedése s a munkabér aránytalan emelkedése arra kényszeriti a kisebb jövedelemmel biró egyéneket, hogy a dolog végét magok is megfogják […] Ezt pedig csak ugy érhetik el, ha a háztartás minden ágát alaposan megtanulják…”.
”A Magyar Nemzeti Szakácskönyv a magyar konyhát kívánta megjeleníteni, szerzőjének, Toronyay Rákáczy Karolinának azonban egyéb szándékai is voltak. A „család jólétének tényleges alkatrésze a jó konyha” – fogalmaz a bevezetőben, ami ezúttal is a háziasszony takarékosságán, szorgalmán és ügyességén alapul. Ezt kívánta segíteni az általa szerkesztett, Sopronban kiadott Hölgyek lapja c. házi tanácsadó és ez a receptgyűjtemény is, melyhez – miként kiemeli – nem idegen kútfőket, hanem a saját „tapasztalását” használta fel. Első férje ugyanis „dúsgazdag földbirtokos” volt, aki nyílt házat és szakácsot tartott, így az ételek készítési módját alaposan megtanulhatta.
A Millennium évében megjelent és két év múlva újra kiadott, piros-fehér-zöld színekkel díszített Nemzeti Szakácskönyv alkalmasnak látszott a gasztronómiai kultúra hagyományainak és magyar karakterének megjelenítésére, illetve erősítésére. A gulyások és pörköltek önálló fejezetén kívül, a leves után való étkek a bográcsos gulyással, a főzelékek a magyaros töltött káposztával, a halak az eredeti szegedi halászlével, a gyúrt tészták a magyar galuskával, a kásafélék a Kossuth rizzsel kezdődnek, de az Alföldhöz, Debrecenhez, Kolozsvárhoz, mint a tősgyökeresség és a magyarság lokális szimbólumaihoz is számos, kétségtelenül a legrégebbi ételek kötődnek (pl. debreceni töltött kokóleves, debreceni tyúkleves, debreceni fonatos [fánk], debreceni tepertős pogácsa, debreceni perec).”/Horváth Zoltán.
A rendkívül ritka szakácskönyv lapjainak egy része kissé foltos (használták, de óvták), s bár körülvágott példány, összességében szépnek mondható.
Az eredeti borító felhasználásával készült, modern vászonkötésben.