Budapest Poster Gallery

2. Aukció | plakátok és plakáttervek

Paszpartuval: 22 x 30 cm; paszpartu nélkül: 13 x 20 cm. Kiváló állapotban.

Két darabból álló villamos plakátterv (eredeti festett terv) a Gundel étterem számára. A Gundel étterem a magyar gasztronómia egyik leghíresebb vállalkozásaként joggal vívott ki magának nagy hírnevet. A vendéglős dinasztia alapítója, az 1844-ben született Gundel János 1869-ben alapította első éttermét. 1889 és 1904 között működtetett egykori éttermébe a kor nagy írói, művészei is eljártak, itt kreálta a Mikszáth tiszteletére elnevezett palóc leves receptjét is. Éttermét fia, Károly vette át, és ő költöztette át 1910-ben a máig használt épületbe, a Városligetbe, ahol azóta is működik. Gundel Károly számos szakácskönyv és gasztronómiai írás szerzőjeként is ismertté vált, éttermében franciás konyhát vitt, de saját kreációit is felszolgálta, köztük a híres Gundel palacsintát. Bár az éttermet 1949 után államosították, továbbra is működött.
Sinka Mátyás két terve 1953-ban készült. Bár az ötvenes évek első felében még keményen működtek a plakátokkal szembeni elvárások, a szocreál merev stílusa mégsem érezhető a két terven: sem a fotószerű realizmus, sem a kötelező munkás-ikonográfia nem jelenik meg. Az elvárások alól kibújhatott egy ilyen típusú, klasszikus kereskedelmi reklám, amely a korban szokatlan módon valódi márkát hirdet.
A két kis kép igazi finom, jól megformált kereskedelmi grafika. Az alapötlet mindkettőnél a városligeti zöld környezet hangsúlyozása. Az erdő áthatolhatatlan, rejtélyes zöld szövetként jelenik meg, fekete és sötétzöld színekkel meseszerűen megfestve. Az egyik kis lapon feltűnik ugyan az épület, ám ez meglepő módon cseppet sem hasonlít arra a régi palotára, amelyben a Gundel működik. Inkább a zöld vadon és a város ellentéte játszódik ki, szinte függöny mögül bukkan elő az épített környezet. A szépen formált, kézzel festett betűk művészi igényességgel készültek.
Sinka Mátyás (1921-?) festőként végezte tanulmányait Kmetty Jánosnál , majd vált az 1950-es, 1960-as évekre fontos grafikussá. Plakátokat már az ötvenes években tervezett. Sokuk tükrözi a szocreál elvárásokat (mosolygó, tipikus munkás/paraszt figurák) de a megjelenítés festői és oldott ezeken is. Sinka az 1960-as években a magyar plakát tervezők „krémjébe” tartozott, az úgy nevezett Papp-csoportba. Ekkoriban modern, festett, vagy papírkivágással készült, friss plakátokkal hívta fel magára a figyelmet.
A két tervet annak idején a Képzőművészeti Alap zsűrije elutasította, így sosem valósultak meg plakátként. Ez a körülmény csak növeli a két terv, mint egyedi műtárgyak értékét.
(Katona Anikó)