Művészház Galéria

gyűjteményes kamara aukció és Pauer Gyula Retro c. kiállítása

A gyűjtemény egyik darabja:
Zsidó leány
42x33 cm
vegyes technika, papír


Bellák Gábor szakvéleménye

Scheiber Hugó művei
18 darab különféle méretű, témájú, műfajú Scheiber Hugó-alkotás

Scheiber Hugó (1873-1950) életműve nagyon változatos műfajú, és nagyon változó minőségű alkotásokból áll. Korai korszakának munkái gyenge minőségű, sokszor kommersz hatású csendéletek, tájképek, rendszerint olajfestékkel festve. A világháborús szolgálata alatt mutatkozik meg Scheiber portrérajzolói tehetsége. A realisztikusan fölfogott arcképektől kezdve a karikatúrákig Scheiber a portré minden területén kimagasló műveket hozott létre. Ekkor veszi kezdetét önarcképeinek szinte végtelen sorozata is. Az 1920 körüli években Budapest külvárosi negyedeit festi többnyire olaj/karton technikával. Az 1920-as évektől kezdve egyre inkább fölhagy az olajfestéssel, s különböző grafikai műfajok felé fordul figyelme. A gyors alkotás, a látvány pillanatnyi benyomásainak rögzítése, a motívumok expresszív, mozgalmas megjelenítése csak a Scheiber által művelt grafikai technikákkal volt lehetséges. Ráadásul az állandó anyagi gondokkal küzdő művész számára az olajfesték, a vászon s egyéb kellékek beszerzése is komoly nehézséget okozott volna. Az 1920-as évek bécsi és berlini korszakának munkái az életmű csúcsát jelentik, az 1930-as évek elején Budapesten készült tus- és szénrajzok Scheiber meggyőző stilizálókészségét és karakterizáló erejét mutatják. 1933 után Scheiber nem jut kiállítási lehetőséghez, megélhetési gondjai miatt új, akkoriban divatosnak gondolt témák felé fordul: ekkoriban jelennek meg a magyaros témák az életműben, parasztházak, kucsmás parasztok, szántóvetők, illetve a különböző csavargó-kompozíciók. Az 1940-es években Scheiber festészete bizonyos értelemben visszatér a realistább fölfogás felé: kevésbé stilizálja a figuráit, a szerkezet helyett inkább a motívumok plaszticitásának megmutatása izgatja. Késői korszakának fő témái a VII. kerületi utcák, udvarok, kapualjak, illetve a megrendelésre készített portrék. Ekkor már teljesen felhagy az 1920-30-as évek divatos témáival, a clownokkal, táncosnőkkel, jazzmuzsikosokkal, s általában az éjszakai kávéházi élet szereplőivel.
Scheiber festészete az 1980-as évek közepétől válik Magyarországon is egyre divatosabbá. A műkereskedelem fellendülése az 1990-es évek elejére olyan Scheiber-divatot teremtett, ami a Scheiber-képek árát is a sokszor még ma sem elérhető magasságokba repítette.
A most vizsgált 19 tételes kollekció egy német magángyűjteményből került haza. Változó színvonalú, de mind hiteles műveket tartalmaz.


Fontosabb irodalom:
Georges DARANY, I. SCHLÉGL, Ernest SCHMIDT: Hugo Scheiber. Leben und Werk. Basel, 1982.
LÁNCZ Sándor: Egy mappa története. Scheiber Hugóról. In.: Művészet, 1985. 11-12. szám. 28-33.
LÁNCZ Sándor: Scheiber Hugó. Katalóguselőszó Scheiber Hugó kiállításához. Műgyűjtők Galériája. Bp. 1991.
HAULISCH Lenke: Scheiber Hugó. Budapest, 1995.


Scheiber Hugó: Férfiportré, 1930 körül
vegyes technika/papír, 57 x 40 cm
jelezve jobbra lent: Scheiber H.
Az 1920-as évek jellegzetes expresszíven stilizált stílusában készült portré. Scheiber ekkori képein nagyon gyakran csak minimális színhasználat tapasztalható. Az ábrázolt személy kiléte nem ismert..


Scheiber Hugó: Önarckép, 1930-as évek
vegyes technika/papír, 46 x 35 cm
Jelezve balra lent: Scheiber H
Scheiber Hugó az 1910-es évektől kezdve intenzíven tanulmányozta saját vonásait. Jellegzetes arcvonásai alapján Scheiber önarcképei egyből fölismerhetőek. Scheiber az egyik legtöbb önarcképet alkotó művész a magyar művészettörténetben, aki ráadásul nem riadt vissza a groteszk, olykor negatív tartalmú önábrázolástól sem. Ez az önarckép a művész kora alapján az 1930-as évek elején készülhetett.


Scheiber Hugó: Leányportré, 1940-es évekvegyes technika/papír, 42 x 33 cm
jelezve lent középen: Scheiber H.
A nagyon szépen, plasztikusan ábrázolt fej Scheiber késői, 1940-es évekbeli stílusát mutatja. Nem annyira a szögletes, expresszív stilizálásra törekszik, hanem a modell minél élethűbb, realistább visszaadására. Mindez mutatja, hogy Scheiber még 70 éves kora körül is képes volt a művészi megújulásra, ráadásul magas színvonalú művek létrehozására.


Scheiber Hugó: Szakállas fej, 1930-as évek második fele
gouache/papír, 51x 45 cm
A csavargókat, apacsokat, nagyvárosi figurákat ábrázoló képek jelentős helyet foglalnak el Scheiber Hugó életművében, az ilyen modellek Scheiber szinte minden korszakában jelen vannak. Jelen kép leginkább a késői 1930-as évek stílusával mutat rokonságot. A fej kialakítása (erőteljes, csontos arc, mély árnyékok, kontrasztos fényhatás, dekoratív, erősen stilizáló tömegalakítás) szinte névjegyszerű sajátossága Scheiber 1933 utáni festészetének. Ez az a fajta kompozíció, amelyből szinte megszámlálhatatlan variációt ismerünk.


Scheiber Hugó: Idős hölgy, 1930-as évek eleje
szén/papír, 60 x 43 cm
Jelezve balra lent: Scheiber H.
Scheiber Hugó festészetében gyakori téma az egymagában álló női figura akár táncosnőként, főként az 1920-as években, akár egyszerű kézimunkázó, olvasó, bóbiskoló asszonyként. Ez utóbbi témák egyrészt az életmű legkorábbi szakaszában, másrészt az 1930-as évektől kezdődően fordulnak elő nagyobb gyakorisággal. Scheiber egyszerű női modelljei között is feltűnően sokszor szerepel a művész húga, Teréz. A kép az 1930-as évek elejének jellegzetes stílusában készült: a csaknem üres papírlapon a szénrajz foltjai csak a föbb árnyékos tömegeket jelenítik meg. Ehhez hasonló rajztechnikával a korszak más művészeinél is találkozunk.


Scheiber Hugó: Pásztor, 1930-as évek második fele
gouache/papír, 66 x 48 cm
A mű egyike Scheiber olyan alkotásainak, amelynek témáját bizonyosan a szűkös harmincas években, kifejezetten megélhetési szándékkal dolgozta ki. A festészetében ekkoriban megjelenő pásztorok, csikósok, magyaros figurák egy olyan, az addigi életműben jelen nem lévő, modern köntösbe öltöztetett népiességnek a motívumai, melynek bizonyos értelemben divatja is volt akkoriban. A magyar pásztorfigura alakjával viszonylag ritkán találkozunk Scheiber életművében, így ez a mű ebből a szempontból különleges alkotás.


Scheiber Hugó: Ülő férfi, 1930 körül
szén/papír, 59 x 40 cm
Jelezve jobbra lent: Scheiber H
A kép Scheiber legjobb korszakából, az 1925-1931 közötti periódusból való. Scheiber ekkoriban dolgozta ki azt a nagyon elegáns, tetszetős rajzstílust, amelynek lényeges vonása, hogy a figura árnyéka, a sötét tömegek szinte beburkolják a fő motívumot. Ezáltal az árnyék nem a megvilágított testek kísérője, hanem velük egyenrangú képalkotó tényező. Az árnyék hasonlóképpen pozitív képstrukturáló szerepével Molnár C. Pál, Kádár Bélaés sokan mások művein is találkozunk.


Scheiber Hugó: Festőállványnál, 1930 körül
lavírozott tus/papír, 65 x 47 cm
Jelezve jobbra lent: Scheiber H.
A kép Scheiber legjobb korszakából, az 1925-1931 közötti periódusból való. Scheiber ekkoriban dolgozta ki azt a nagyon elegáns, tetszetős rajzstílust, amelynek lényeges vonása, hogy a figura árnyéka, a sötét tömegek szinte beburkolják a fő motívumot. Ezáltal az árnyék nem a megvilágított testek kísérője, hanem velük egyenrangú képalkotó tényező. Az árnyék hasonlóképpen pozitív képstrukturáló szerepével Molnár C. Pál, Kádár Bélaés sokan mások művein is találkozunk.


Scheiber Hugó: Enteriőr, 1940-es évek
vegyes technika/papír, 57 x 42 cm
Jelezve jobbra lent: Scheiber H.
Scheiber 1940-es években készült tipikus munkája. Az otthon, az enteriőr képei ekkoriban kapnak külön hangsúlyt Scheiber festészetében. Anyagi helyzetének romlása is egyre inkább a négy fal közé kényszerítette a művészt. Kevés színnel kidolgozott, minden stilizáltsága ellenére is realisztikus felfogású kompozíciója szépen illeszkedik Scheiber késői életművébe.


Scheiber Hugó: Vitorlás, 1940 körül
gouache/papír, 41 x 29 cm
Jelezve balra lent: Scheiber H.
A vitorlásokat ábrázoló kompozíciók az 1930-as évek második felében jelennek meg az életműben. Teljesen új tematikus körről van szó, hiszen ilyen témájú képeket Scheiber soha nem mutatott be kiállításain. 1931 után Scheiber 17 évig nem jutott itthon kiállításai lehetőséghez, utolsó külföldi kiállítása is 1933-ban volt. Bizonyos, hogy az életműben nagyon nagy számban előforduló, hasonló témájú kompozíciók az 1930-as évek második felében készülhettek.


Scheiber Hugó: Olvasó nő, 1945 körül
akvarell/papír, 19 x 12 cm
Jelezve jobbra lent: Scheiber H.
A nagyon egyszerű felfogású és kidolgozású mű leginkább a háborús években készülhetett. Egyrészt nyoma sincs már rajta az 1930-as évek erősen absztraháló felfogásának, másrészt a figura megjelenítése is mintha óvóhelyi emlékeket idézne. Az újság által merészen elvágott fej kompozíciója ugyanakkor a művész eredeti látásmódjára enged következtetni.


Scheiber Hugó: Asztalnál, 1930-as évek
szén/papír, 41 x 59 cm
Jelezve balra lent: Scheiber H.
Klasszikus kroki, vagyis rögtönzött rajz, amin szépen megfigyelhető, hogy az érett művész mennyire ura művészi eszközeinek. A fejek minden elnagyoltságuk ellenére is jól karakterizáltak, a figurák térbeli elhelyezése is pontos. Szinte bizonyos, hogy Scheiber egy baráti társaságot örökített meg ezen a remek kis rajzon. A mű még az 1930 körüli évek kreatív megoldásokat eredményező stílusában született.


Scheiber Hugó: Virágcsendélet, 1940-es évek
vegyes technika/papír, 30 x 43 cm
Jelezve balra lent: Scheiber H.
Scheiber 1940-es években készült tipikus munkája. Az otthon, az enteriőr képei ekkoriban kapnak külön hangsúlyt Scheiber festészetében. Anyagi helyzetének romlása is egyre inkább a négy fal közé kényszerítette a művészt. Kevés színnel kidolgozott, minden stilizáltsága ellenére is realisztikus felfogású kompozíciója szépen illeszkedik Scheiber késői életművébe.


Scheiber Hugó: Női profil, 1930-as évek
szén/papír, 27 x 24 cm
Jelezve balra lent: Scheiber H.
A nagyon leegyszerűsítetten, kissé groteszkül felfogott női fej Schieber 1920-30 körüli stílusát mutatja. Scheiber ekkoriban rengeteg kísérleti munkát alkot, s ezeknek lényege nem más, hogy meddig lehet az emberi arcot, az emberi mozgást művészi értelemben annyira leegyszerűsíteni, annyira stilizálni, hogy az még őrizze eredeti karakterét. Scheiber profilfeje egy nagyon egyszerű kompozíció, ami mégis egy erősen sminkelt női arc érdekes és eredeti felfogását adja.


Scheiber Hugó: Férfiportré, 1931
vegyes technika/papír, 63 x 47 cm
Jelezve balra lent: Scheiber H. 1931
Az 1920-as évek (egészen kb. 1933-ig) jellegzetes expresszíven stilizált stílusában készült portré. Scheiber ekkori képein nagyon gyakran csak minimális színhasználat tapasztalható. Az ábrázolt személy kiléte nem ismert.


Scheiber Hugó: Cigarettázó férfi (Schönberger Armand arcképe?), 1930-as évek
lavírozott tus/papír, 50 x 48 cm
Jelezve balra lent: Scheiber H.
A tussal felrajzolt férfiportré az 1930-as évek első felében készülhetett. Scheiber ekkori képein még több eredeti megoldással találkozunk, a rutinos önismétlés csak az 1933 utáni évektől lesz megfigyelhető nála. A cigarettázó férfi arcvonásai erősen emlékeztetnek Schönberger Armand vonásaira, feltételezhető, hogy a kép a művésztárs portréja.


Scheiber Hugó: Csavargó, 1940 körül
gouache/papír, 41x 29 cm
Jelezve balra lent: Scheiber H.
Scheiber tipikus alkotása az 1940 körüli évekből. A magyaros-falusias tematika, a visszafogott színvilág, s különösen a tompa kék-zöld-barna színvilág inkább Scheiber késői korszakára jellemző. A képtípusnak számtalan hasonló variációja ismert az életműből.


Scheiber Hugó: Csendélet kaktusszal, 1940-es évek
vegyes technika/papír, 36 x 23 cm
Jelezve jobbra lent: Scheiber H.
Scheiber 1940-es években készült tipikus munkája. Az otthon, az enteriőr képei ekkoriban kapnak külön hangsúlyt Scheiber festészetében. Anyagi helyzetének romlása is egyre inkább a négy fal közé kényszerítette a művészt. Kevés színnel kidolgozott, minden stilizáltsága ellenére is realisztikus felfogású kompozíciója – melyen különös szép megoldás az egymást takaró és árnyékoló ablakkeretek ritmizálása – szépen illeszkedik Scheiber késői életművébe.

Budapest, 2010. szeptember 9.