Virag Judit Gallery and Auction House

winter auction

Vegyestechnika, papír, 47x62 cm
Jelezve jobbra lent: Scheiber H.

„Művészetének legigazabb kifejezője a vonal; ennek szinte bravúros szűkszavúságával jeleníti meg előttünk egy utca kanyargó útját, egy arc ritmusosan összefutó ráncait, önarcképeinek formáit, oly derűs életérzéssel, mely küzdelmes pályafutása dacára is alaptermészete egyéniségének.” összegzi Scheiber alkotási módszerét 1923-ban Bálint Jenő művészeti író. Parkban című festményére – mely a művész egyik kedvenc megfigyelő helyén, a Városligetben, egy sétányt övező padról készülhetett – szinte pontosan illenek Bálint méltató szavai.
A tájkép témája Scheiber városi életképeinek zömével szemben, kevésbé sűrít magába szimbolikus utalásokat, nosztalgiát vagy szerepjátszást.
Képeinek e csoportja sokkal inkább törekszik az ember és a város által birtokba vett természet ezerarcúságának, furcsa jelenségeinek bemutatására.
A játszóterektől, a csavargó és padon töprengő alakokon át, a veszteglő konflisokig szinte mindent bemutat, amit a nagyváros furcsa és fonákarcú világa a maga valóságában és ellentmondásaiban hordozott.
„….kiülők a ligetbe, ez a kedvenc tájam, s festek. Odagyűlnek körém a járókelők, ugratnak: Mi az a piros fa ott? Hát ez a lila homok?” – emlékezik vissza városligeti kirándulásaira Scheiber. Ifjúkorától tájképeinek szinte kizárólagos tárgya a főváros legnépszerűbb szórakozóhelye, a Liget. Itt készülnek jellegzetes padon ülő figurái, sétáló alakjai és parkrészletei. A balról érkező napfény a liget fái között furcsa buborékszerű sugaraiba fogja a sétáló, játszó figurákat. A táj-részlet jobb és hátsó oldalát a ligetet keretező épületek zárják le. A hangsúlyos, enyhén összetartó, kék törzsű fák felszabdalják a kép terét, melyet a hóbuckák és utak erőteljes vonalhálója rendez egységbe. Ez a játék figyelhető meg Scheiber 1928 körül készült Fák című tusrajzán is. A téma azonosságán túl főként a két festmény formakezelése mutat rokonságot, mely a vonalháló játékában érhető nyomon. Jól érezhető azonban az a hangulati különbség is, melyet a szín használatának reliefszerű, plasztikus hatása eredményez. E két festményen keresztül jól megfigyelhető Scheiber munkamódszerének legfontosabb momentuma: a vonal játéka iránt érzett kimeríthetetlen szeretete. Célja nem a táj jellegének pontos visszaadása, hanem a vonal ritmusával, rajzos lényegre törő előadásmódjával, lüktető színeinek reliefszerű játékával egy expresszív hangulatkép megfestése volt. Művészetének e jellemző sajátossága kapcsolta Scheibert a német expresszionizmus, ezen belül a Sturm csoport tagjainak festészeti felfogásához. A század elejének e markáns arculatú művészeti csoportja az azonos nevű berlini irodalmi folyóirat köré szerveződött a tízes években. A lap alapítója és egyben főszerkesztője Herwart Walden kiadói tevékenysége mellett nagy figyelmet fordít a képzőművészet modern jelenségeinek felkarolására: kortársai műveit szerepelteti folyóiratának oldalain, művészeti albumokat, képeslapokat ad ki, valamint galériájában lehetőséget teremt Európa vezető avantgárd irányzatainak és kiemelkedő képviselőinek bemutatására.
Walden érdeklődése a húszas évek elején fordul a kelet-európai és orosz művészeti jelenségek felé, amikor az újra megélénkülő képzőművészeti élet Berlint és a Bauhaust Párizzsal egyenértékű szellemi központtá változtatja.
Ekkor fedezi fel az orosz konstruktivisták mellett a magyar emigráció művészeit, többek között Bernáth Aurélt, Moholyt, Kassákot és rajtuk keresztül két legkedveltebb magyar művészét, Kádár Bélát és Scheiber Hugót is.
Ebben az időszakban Walden több kiállítást szentelt a Sturm Galériában Scheiber alkotásainak bemutatására. Olyan művészekkel állít ki ekkor, mint Moholy-Nagy, Oskar Nerlinger, Arnold Topp, vagy Kurt Switters, aminek következtében több nemzetközi meghívást is kap. Megnyílik előtte Európa és Amerika; Londonban, majd New-Yorkban szerepel több nemzetközi kiállításon, s Európa avantgárd szellemű művészeinek oldalára kerül. Nevét együtt említik Ivan Punyival, vagy éppen Carlo Carrával.
Képünk ebben a rövid, de elismerésben minden más korszakát messze felülmúló időszakban készült.

Kaszás Gábor