Belvedere Szalon

33. Művészeti aukció

Gouache, akvarell, lavírozott tus, papír, 74 x 57 cm
J.k.l.: Scheiber H
Bellák Gábor műbírálatával

Scheiber Hugó életművében 1920 körül jelennek meg a nagyvárosi élet olyan jellegzetes figurái, mint a táncosnők, dzsessz-zenészek, artisták, bohócok. Ez a káprázatos éjszakai világ szolgáltatta Scheiber fő műveinek a motívumkincsét, s ezt a témát variálta legtöbbször a művész, egészen az 1930-as évek végéig. 1933 után Scheiber már nem jut kiállítási lehetőséghez, napról napra tengődik Budapesten, de képein még tovább ismétli, mint valami varázsigét, annak a pezsgő világnak az alakjait, amely világból ő, a művész már kiszorult. Scheiber Hugó festészetéből csak az 1940 körüli években tűnnek el az éjszakai élet végletesen stilizált alakjai.
A mai műkereskedelemben ez a korszak és ez a tematika a Scheiber-életmű legértékesebb és legkeresettebb része, ugyanakkor az ismert főművek alapján úgy tűnik, hogy ez Scheibernek a legelvontabb korszaka is. Ezt a témakört nagyon absztrakt módon dolgozta föl, táncosokat ábrázoló képei sokszor alig terjednek túl a mozgás, a ritmus, a dinamikus szín- és fényhatások elvont megjelenítésén. Kompozíciói rendszerint egy lendületes grafikai jelre épülnek rá. A most árverésre kerülő, bárban cigarettázó nő figuráját vizes tusba mártott ecsettel, szinte egyetlen dinamikus vonallal rajzolja körül. Ez a technika, vagyis a lavírozott tus használata 1926 körül jelenik meg az életműben, s ilyen jellegű alkotásait a Tamás Galéria 1929 márciusában rendezett kiállításán mutatta be először a hazai közönségnek. A Tamás Galéria 1931-ben újabb olyan 34 darabos kollekciót mutat be Scheibertől, aminek darabjai a címek alapján mind hasonló tematikájú alkotások voltak. Scheiber ekkoriban könyv- és kottacímlapokat is tervez, s nemcsak művészi értelemben tekinthetők ezek az évek a legkiegyensúlyozottabb és legsikeresebb időszaknak, hanem anyagi értelemben is.
A bárpultnál ülő, cigarettázó figurája nő szinte a Scheiber-életmű egyik emblémája. Ebben a műcsoportban azonban nagyon kevés az igazán nagyvonalúan, fegyelmezetten és artisztikusan megoldott kompozíció. Ez a mű, ami a legrafináltabb art deco enteriőrnek is dísze lehetne, mindenképp Scheiber legjobb alkotásai között helyezhető el, s nagyon valószínű, hogy egyike lehetett a Tamás Galéria 1929-es, vagy 1931-es Scheiber-kiállításán szereplő alkotásoknak.
Bellák Gábor