Dávidházy Antiquariat

Bücher

Hanoviae, 1634. Wechelianis. [16], 1076, [80] p. – 170 mm
Szövegközti kisebb fametszetes illusztrációkkal, a címlapon metszetvignetta. Scaliger munkája az itáliai reneszánsz egyik alapműve a természetfilozófiai polémia műfajában. A mű címe azt sugallja, hogy e mű a szerző 15. filozófiai kötete, tudni kell azonban, hogy az előző 14-et a szerző meg sem írta. A könyv valamennyi fejezete a természetfilozófiával foglalkozik, mindazokkal a diszciplínákkal, amelyek beletartoztak ebbe a tudomány-kategóriába a reneszánsz idején, vagyis a természettudományokkal általában. Az asztronómiáról szóló részben Scaliger kigúnyolja kortársát Cardanot, amiért túlzott asztrológiai jelentőséget tanúsít az üstökösöknek. Tagadja, a világegyetem pusztulásának bizonyítottságát, amely ugyancsak Cardanotól származott. Scaliger Cardano számos más, a természettudomány terén tett feltevését is visszautasította, pl. a hattyú haláldaláról szólót, vagy a drágakövek titokzatos erejével kapcsolatosat ugyanúgy, mint a páva rút lábai miatti szégyenéről szólót. Számos korabeli kísérletről számol be a természettudományok különböző területeiről, megmagyarázva az egyes jelenségeket, és eloszlatva a velük kapcsolatos dilemmákat. A kötet mélyrehatóan foglalkozik a földön található manók és a mágnesesség viszonyával. Scaliger könyve méltán lett rendkívül népszerű és széles körben olvasott abban az időben. Ám nagy hatást gyakorolt a későbbi filozófusokra, természettudósokra és természethistóriával foglalkozókra is. Hírneve jóval túlélte magát a szerzőt. Csodálói között volt Lipsius, Bacon, Leibnitz és Kepler, aki később munkájában felhasználta Scaliger tudományos tanait.
Korabeli egészpergamen-kötésben.
Rendkívül ritka természettudományos mű!