2025. szept. 06., szombat

Súgó a keresőhöz Bezár
-  


Külső online aukció

„Van képünk segíteni” civil szervezőcsoport és a Magyar Vöröskereszt Veszprém megyei szervezete
„Van képünk segíteni” Jótékonysági aukció a vörösiszap áldozatainak javára [2010. november 1-14.]

2010. 11. 14. vasárnap 23:59
 
tételszám: 315. / 334.
315.
tétel

Sárhelyi Erika: Táj - emberrel

A költőnő által kézzel írt vers, japán papíron, keret nélkül, László Maya illusztrációjával. Mérete: 29 x 42 cm. Táj – emberrel Tűnődöm, az ember milyenféle táj. Tűri, ha gyökeret ver benne a fáj, s ha kell, a vihart...

Archív tétel - A műtárgy már nem megvásárolható

Kérjük regisztráljon, vagy lépjen be a funkció használatához.

belépés   regisztráció
  • saját katalógusba teszem
  •  megjegyzés írása
  •  üzenet az aukciósháznak
  • elküldöm ismerősnek
  • kinyomtatom ezt az oldalt
Kérjük regisztráljon, vagy lépjen be a funkció használatához.

belépés   regisztráció
üzenet az aukciósháznak

Ha a tétellel kapcsolatban nem talál valamilyen információt, részletet, kérdezze meg közvetlenül az aukciós háztól.


Kérjük, jelentkezzen be, vagy regisztráljon, hogy el tudja küldeni a tételt egy ismerősének.

belépés   regisztráció

Tétel teljes leírása


fizessen elő!
Kérjük, regisztráljon, lépjen be, és fizessen elő, hogy láthassa a műtárgy teljes leírását!


ajánlott műtárgyak a katalógusban

aukciósház „Van képünk segíteni” civil szervezőcsoport és a Magyar Vöröskereszt Veszprém megyei szervezete
aukció dátuma 2010.11.14. 23:59
aukció címe „Van képünk segíteni” Jótékonysági aukció a vörösiszap áldozatainak javára [2010. november 1-14.]
aukció kiállítás ideje november
aukció elérhetőségek | kapcsolat@iszaparveres.com | www.iszaparveres.com
aukció linkje https://axioart.com/aukcio/2010-11-14/a536c8c67dd907ef8a609d32deaa8160
315. tétel
Sárhelyi Erika: Táj - emberrel
A költőnő által kézzel írt vers, japán papíron, keret nélkül, László Maya illusztrációjával. Mérete: 29 x 42 cm.

Táj – emberrel

Tűnődöm, az ember milyenféle táj.
Tűri, ha gyökeret ver benne a fáj,
s ha kell, a vihart két öklébe zárja.

Szeret, eltökélten, mint földben a mag,
s porrá hullik benne száz hegynyi harag,
hisz' tudja, harc után sok lesz az árva.

S ha bejárja magát olykor, néhanap,
két gondolat közt a szél hátára kap,
hagyja, hadd vigye bárhová a szárnya.

Az ember csupán szív, szem, kezek és száj,
zsigerek, némi bőr, kék erek és máj -
lelke az, mi szépet lehel a tájba.