Kieselbach Gallery

50. Herbstauktion

50x39 cm
Pasztell, papír
Jelezve balra lent: Rónai
Szerepelt a BÁV 31. (1973. szeptember) és 41. (1976. december, 263. tétel) számú aukcióján


Rippl-Rónai a magyar pasztellművészet egyik legjelentősebb alkotója, aki önálló nyelvet teremtett a pasztell technikát művészi céljainak szolgálatába állítva. Pasztellművészete nemzetközi mértékben is kimagasló: néhány évvel ezelőtt a párizsi Musée d’Orsay-nek a pasztellművészet legjavát bemutató kiállításán is szerepelt. Rippl-Rónai a pasztell technikát is festésnek tekintette, és egyedülálló módon épített a porózus, fátyolos színfoltokból harmonikus és bensőséges kompozíciókat. „Ha elgondoljuk, hogy Rippl Rónai a pasztell nem árnyalt és más színekkel alá nem támasztott, egyvégbe szabott széles felületeiből építi fel e képeket és rögzíti tömör egységbe a fej karakterét, az elhelyezkedő test ritmikáját, a matéria foghatóságát, bámulatba ejt bennünket a kifejezés e teljessége és biztonsága. A leglényegesebbre szorítkozik és azt hangsúlyozza. E mondatban benne van mindaz, ami a művészet értékét teszi.” – írja Bálint Aladár a Nyugatban Rippl-Rónai 1917-ben rendezett kiállításáról. Rippl-Rónai munkásságában az intim portré és a pasztell találkozásából született arcképek sorába illeszkedik ez a fiatal nőt ábrázoló alkotás. A barnás-sötét foltok és a kép tónusából kiugró, jelzésszerű zöld kártyalap egyensúlyából épülő kép teréből nyílt tekintettel néz ki egy fiatal nő.
A nő kihívó, csábító mosolya és a hagyományosan a csalfaságra, hazardírozásra utaló kártya a századvég és századelő kedvelt, mindennapi szórakozásának, a kártyázásnak hódoló fiatal lány ábrázolásában kapcsolódik össze. Így a portrén szereplő, tekintetével Rippl Rónai József: Zorka kék blúzban zöld szelencével, magántulajdonRippl Rónai József: Didergő lány kék gyűrűvel, 1916magántulajdona nézőt is a játékba bevonó, de lapjait titokzatosan fel nem fedő nőalak rokona a századforduló jellegzetes femme fatale-jának, de kacér játékossága mégis távol tartja a végzet asszonyának fülledt ábrázolásaitól. A portré Rippl-Rónainak a „nők dicséretének” nevében készült arcképei közt éppen a típus, a karakter ábrázolására való érzékenysége miatt figyelemre méltó, a nők számtalan arcának kutatásáról tanúskodik -- ahogy Lázár Béla írta a nőknek szentelt portrék soráról a művész Ernst Múzeumban 1923-ban rendezett gyűjteményes kiállításának katalógusában:„...a >sármot< kiélvezni, a női szépségnek ilyen dithirambusát zengeni, mint ő, kevesen tudják most Európában...”
 
 
Balázs Kata