Antikvárium.hu Kft.

Fair Partner ✔
Az Antikvarium.hu 15. online árverése | Könyv, festmény, grafika, kézirat, plakát, aprónyomtatvány, képeslap

Budapest, 1937, Királyi Magyar Egyetemi Nyomda kiadása és nyomása, 405 p. + [35] t: ill.
Első kiadás. A Nemzeti Színház története. Az első félszázad. Írta: Rédey Tivadar.
35 képtáblán számos fekete-fehér, feliratos képpel illusztrált, valamint névmutatóval és részletes tartalomjegyzékkel kiegészített kötet. Az előlap előtti lapon tollal beírt ajándékozási bejegyzés látható. Nyomtatta a Királyi Magyar Egyetemi Nyomda Budapesten.
Kiadói egészvászon kötésben lévő példány aranyozott feliratos, magyarország aranyozott címerével illusztrált címfedéllel, aranyozott feliratos, díszes könyvgerinccel, színes, kiadói előzéklapokkal, néhol enyhén foltos belívekkel, hiánytalan állapotban, két színnel feliratozott, alakos-ábrás illusztrációval ellátott, kiadói borítófedélben, feliratozatlan, néhol foltos, eredeti védődobozban.
A kötet szerzője, Rédey Tivadar (Budapest, 1885. június 18. – Budapest, 1953. január 25.) könyvtáros, színház- és irodalomtörténész, színikritikus. Az egyetemet Budapesten végezte. 1910-ben az OSZK tisztviselője lett, majd 1929-től a Hírlaptár vezetőjeként tevékenykedett, 1935-től pedig az OSZK helyettes főigazgatója volt. Az ő kezdeményezésének köszönhetően valósult meg a Színháztörténeti Gyűjtemény. 1925 és 1929 között a Magyar Könyvszemle, később az OSZK tudományos kiadványainak szerkesztőjeként munkálkodott. Tagja volt a Magyar Tudományos Akadémiának és a Kisfaludy Társaságnak egyaránt. 1945-ben az Országos Széchényi Könyvtárból nyugdíjazták. Dolgozott mint színikritikus a Magyar Élet, a Szivárvány, a Budapesti Szemle és a Napkelet c. lapoknál. Közel ezer könyvismertetőt és irodalmi tanulmányt írt.
A Nemzeti Színház centennáriumának sokféle ünneplése közt egyike a legjelentékenyebbek, s mindenesetre a legmaradandóbbaknak Rédey történelmi műve, melynek egyelőre első kötete jelent meg. Tárgy és feldolgozó egymásra találtak itt. A színház történelmét színházi ember írja meg, mégpedig olyan színházi ember, kinek szempontjai, érdeklődési irányai, mértékei, művészi céljai, egyszóval egész szelleme tökéletesen azonos azzal a szellemmel, mely nemzeti színházunkat megteremtette és felemelte. Azokat a férfiakat, kik e félszáz esztendős virágzás kezesei voltak, sőt az egész korszak lelkületét, nemcsak a szöveg s benne a finom prortrék jelenítik elénk, hanem az író személyisége is, mely a magára vont előkelő objektivitáson át is szakadatlanul - és nagyon örvendetes módon - kiérződik. A könyvnek tehát irodalmi varázsa is van historiográfiai értéke mellett..." - írta a műről Joó Tibor (Protestáns Szemle, 1938. június/XLVII. évfolyam/6. szám)."