Mike és Portobello Aukciósház

99. aukció (könyv, kézirat, aprónyomtatvány, fotó, festmény, műtárgy, numizmatika, egyéb gyűjtemények)

jogász, művelődéstörténeti szakíró autográf levele Habermann Gusztáv szegedi jogász, helytörténészhez 1945-ből. Hozzá tartozik Habermann levele Ráth-Végh Istvánhoz, valamin a Cserépfalvi kiadó Habermannhoz intézett levelezőlapját. Hozzá tartozik Ludwig Fulda: Novella d'Andrea c. német nyelvű könyve (Stuttgart-Berlin, 1904. Gottasche Buchandlung. 168 l. Dritte Aufl.). A levelezés tárgya a következő volt. Habermann Gusztávot már hosszabb ideje foglalkoztatta Novella d'Andrea személye, akiről magyarul Ráth-Végh István írt A házasság regényes életrajza c. művében, ahol az anekdotikus figura történeti hitelességét megerősíti. Habermann ezzel kapcsolatban kérdezi levelében (Szeged, 1945. november 3. 1 lev. 2 beírt oldal) a neves szerzőtől, hogy milyen történeti adatokkal tudja alátámasztani állítását. (Habermann a Cserépfalvi kiadótól kapta meg Ráth-Végh címét.) Ráth-Végh válaszlevelében (Bp. 1945. nov. 10. 1 lev. 2 beírt oldal) megjegyzi, hogy a "Szerelem regényes életrajza" c. művében pár sorral többet írt Novella d'Andrea-ról. Az anekdota arról szól, hogy a főhősnő Petrarca tanítómesterének, Giovanni d'Andreanak volt a lánya, aki többször is helyettesítette apját a bolognai egyetem jogtudományi karán, ám olyan szép volt, hogy csak egy függöny mögül beszélhetett, nehogy a diákok beleszeressenek. Arra vonatkozólag, hogy az adatokat honnan szedte, nem tud válaszolni, mivel az ostrom alatt a budai villájából kibombázták, jelenleg egy Pesten lakik egy egyszobás lkásban. A jegyzetei elkallódtak, a könyvei pedig ládákban hevernek, hozzáférhetetlenül, így sajnos többet nem tud segíteni. A levelezés itt zárul. Az anekdotáról Umberto Eco idevonatkozó olasz cikkéből (Bettisia Gozzadini e Novella D'Andrea) nyerhetünk további információkat. Bettisia volt valószínűleg az első nő, aki a a bolognai egyetem tanára lehtett, s aki a XIII. században férfinak öltözve tartotta előadásait. A hozzá kapcsolódó anekdota már ismerősnek tűnik: olyan szép volt, hogy csak egy függöny mögül beszélhetett... Ugyanez a történet köszön vissza az egy évszázaddal későbbi Novella esetében. Feltehetőleg a két legenda szövege egybemosódott, de a bennük megörökített figurák valós történeti személyek voltak.