Darabanth Aukciósház

Fair Partner ✔
469. Gyorsárverés

Rákosi Jenő (1842-1929) író, újságíró, műfordító, színházigazgató, főrendiházi tag, konzervatív sajtóvezér saját kézzel írt, aláírt levele [Palkovics Lászlónak, Esztergom vármegye alispánjának] ,,Nagyságos Alispán úr' megszólítással a ,,Rákosi Jenő Budapesti Hirlap Ujságvállalata Rt.' fejléces levélpapírján. Kelt: Budapest, 1920. dec. 16. Két, egyenként 235x150 mm-es levél, három sűrűn teleírt oldal. Rákosi Jenő (1842-1929) író, újságíró, drámaíró, műfordító, színházigazgató, az önmaga erejéből véleményvezérré váló késő dualizmus kori sikeres sajtóvállalkozók egyike. Az ifjúkorában szabadelvűnek számító hírlapíró és színházi vezető a századforduló környékére jelentős tekintélyt szerzett, a megszerzett pozíciók felett őrködve pedig értetlenül nézte a századfordulón fellépő új irodalmi nemzedék térfoglalási kísérleteit. Ady Endrének és körének, egyáltalán a modernista generációnak, a Huszadik Századnak, a baloldali, társadalommérnöki indulatú szellemi műhelyeknek éles nyelvű kritikusa volt. Publicistaként természetesen terheli felelősség háborúpárti sajtóálláspontjáért, azonban ez nem igazolhatja a sajtóvezér 1918-1919 alatti jelentősebb meghurcolását. Pályaívéből következően Rákosi Jenő tragédiaként élte meg az ország háború végi széthullását, 1919-től szorgosan dolgozott az általa biztosan eljövendőnek tartott revízió ügyén. Rákosi Jenő a világháborús tragédia ellenére megőrizte sajtóbefolyását, 1920-ban több évtizedes évfordulójának ünneplése alkalmából számos helyről kapott elismerést. Kéziratunkban meghatott szavakkal köszöni meg Esztergom vármegye őt illető jubiláris köszöntését, hírlapírói vénájából következően pedig megragadja az alkalmat, hogy a vármegyei intézményről írjon elismerő szavakat, mely egyedülállóan magyar intézményt szerinte a történelem viharai sem fogják kikezdeni, hiszen benne a legyőzhetetlen magyar géniusz munkál. Ezt követően a trianoni békediktátum meghaladásáról szól. Jellemző részlet: ,,Nagy meghatottsággal fogadtam a megtisztelő üdvözletet, mert én nép-kegyre [...] vagy hatalmasok vállveregetésére nem vágytam, és most se pályázom; de büszke vagyok arra, ha megszolgáltam figyelmét történelmi reprezentatív közintézményeinknek, amelyekben lakozik a nemzet lelke és szelleme, önbizalma, becsvágya és alkotó ereje. A vármegye, a magyar történeti géniusz geniális alkotása, oly tökéletes a maga eredetiségében, amelyet kincs gyanánt őrizne minden nemzet, s amelyet kikezdett bár az új idő, de gyökerét nem tudta elérni. Ha csakugyan elkövetkeznék az, hogy meghúzzák fölötte a halálharangot, íme, beállok jósnak, és megjövendölöm, hogy a vármegye, hacsak a magyar értelmiséget előbb ki nem irtják, túl fogja élni a vakmerő harangozókat, és túl azt, amit ezek kontárul helyébe találnak tenni. Ez a mai nemzedék olyan, mint az egykori ember, aki vesztesen jött haza, s otthon a hozzátartozóin és háza berendezésén folytatta a kocsmai verekedést, melyből hazavetődött. Mikor kijózanodott, akkor látta a pusztítást, amelyet önmagán végzett. Mi még ma se józanodtunk ki, de talán már útjára lépünk, és meg fogjuk ismerni, hogy csak idő kérdése, hogy visszavegyük, amit erőszak elvett tőlünk meggondolatlanul - ha alkotmányunkról, alkotmányos intézményeinkről, történeti fejlődésünk jogi és erkölcsi tartalmáról, jogunk folytonosságáról le nem mondunk. Köszöntöm Esztergom vármegye érdemes közönségét, a kitüntetést, melyben részesített, szívembe zártam. S köszönöm Alispán úrnak e kitüntetés közvetítésének kedves és fényes okmányát. Nagyságos uramnak kiváló tisztelettel híve és szolgája: Rákosi Jenő'. Jó állapotú lap.