Múzeum Antikvárium

XIV. Könyvárverés

Tartalom: “Hálát adok az Istennek hogy 79 éves létemre még valahogyan használható állapotban vagyok, de nem tagadhatom el, hogy igen el is vagyok halmozva minden féle fajta munkával. Nem mondom sem dicsekedve sem panaszképen ezt, hanem csak mentségemül, ha egyszermásszor hanyagnak vagy figyelmetlennek látszom. - A mi kedves örményeinket illeti, az a benyomásom: hadd mulassanak Ilyen féle mozgalom volt régen is, de akkor nem fogott.az embereken, csak néhány fanatikus vagy ábrándos ember fürdött a gondolatában. A nagy tömeghez (bár mindössze sincsenek nagy tömegben) nem fért hozzá a kisértés. Most hogy félholtan fekszünk a földön, előmásznak olyan bogarak is, melyeket az előtt nem láttunk meg. Ha Isten megsegít és ismét kisüt a napunk, ugy eltünnek majd, mint ha itt se lettek volna. Ha pedig csakugyan megszervezkednek nemzetiségnek, akkor majd abban a dicsőségben fognak részesülni, hogy (a mennyiben azok is megszervezkednek) a czigányokkal kerülnek egy rovatba. - Azt gondolom egyébként, hogy Dávid Ernő már nem fogja nagy lelkesedésében is az örmény nyelvet megtanulni s bizonyos vagyok benne, hogy az erdélyi örmények (ott vannak tán legszámosabban) az oláhok alatt még magyarabbak lesznek mint voltak a magyarok alatt. - Veszedelmet nem látok a mozgalomban s azt tartom, több hasznunk volna benne ha nyilvánosan piszkálnók őket s csinálnánk sok pártoskodásunkhoz még egy meghasonlást s nagyobb érdekkörökben terjesztenők el az ügyet.” Kelt: “Budapesten 921 aprilis 27.” Rákosi Jenő Budapesti Hirlap fejléces levélpapírján. 2 lev. 2 1/2 beírt oldal.