160. tétel
Radnóti Miklós: Orpheus nyomában (Radnóti Miklós által dedikált példány Fodor József költő számára) (A kötetről írt irodalomtörténeti tanulmány a leiratban olvasható)
Budapest, 1943, Pharos Könyvkiadóvállalat kiadása (Hellas Irodalmi és Nyomdai Rt., Bp.), 191 p., ill.
A dedikáció így szól:
Fodor Józsefnek / barátsággal és nagyrabecsüléssel / Radnóti Miklós
Az ajánlás címzettje ismert alakja a magyar irodalomnak. Fodor József (1898–1973): költő, író, a Nyugat második nemzedékének tagja. Szolgált az első világháborúban, 1919-ben vöröskatonaként a román sereg ellen védte hazáját. 1929–32 között Berlinben élt, Az Est-lapok tudósítójaként. Utána itthon „szellemi segédmunkás” volt. Írásait 1928-tól közölte a Nyugat. 1937-ben az Athenaeum kiadó lektora lett. Baloldali, antifasiszta érzelmű alkotó volt, egyik szervezője a zsidótörvények elleni tiltakozásnak. A második világháború után folytatta pályáját, több kötete megjelent.
Radnótival vélhetően a harmincas évek közepén ismerkedtek meg. Ami bizonyos, hogy Radnóti az 1935-ben megjelent Újhold című kötetéből már adott vagy talán küldött egy dedikált példányt Fodornak, ezzel a szöveggel: „Fodor Józsefnek / őszinte tisztelettel / és köszönettel / Radnóti Miklós / 1935. december 10.” (BBT 192.) Ez a gesztusértékű ajánlás még nem mutat közelebbi ismertséget, s benne Radnóti valószínűleg Fodor 1935. november végén megjelent Utóhang című kötetét köszönte meg, s viszonozta azt sajátjával.
Talán az ezt követő többi kötetéből is adott vagy küldött a költőtársnak, ha igen, ezek még lappanganak valahol. Az viszont bizonyos, hogy a kapcsolat nem szakadt meg (erre több szöveghely is utal Radnóti és felesége naplójában), és ezt bizonyítja az Orpheus most felbukkant példánya is.
Az Orpheus nyomában Radnóti utolsó kötete, melynek borítóján az ő neve szerepel. Benne műfordításait gyűjtötte egybe, és a kor bevett szokása szerint adta ki saját nevén. A kötet 1943 szeptemberében jelent meg a Pharos kiadónál, borítója és tipográfiája Csillag Vera munkája. Cs. Szabó László Magyar Csillagban megjelent, igen elismerő hangú bírálata szerint a benne foglalt hetvenkét vers, „szivárványt köt három évezred fölé”, és az Orpheust a Nyugat első nemzedékének nagy műfordításkötetei mellé sorolja. (Cs. Szabó László: Orpheus nyomában. Radnóti Miklós műfordításai. Magyar Csillag, 1944. jan. 15. 111–112.)
A kötetről többen írtak. Többek között éppen Fodor József. (Vélhetően a dedikált példány kézhez kapása után.) Rövidre szabott bírálatában elismerőn szól Radnóti munkájáról: mint írja, a műfordító „nem kisebb munkára vállalkozott, mint arra, hogy a világirodalom legnagyobb költőiből fordítson le egy sereg verset. […] Napjainkban sok műfordítással találkozunk, de a legtöbb esetben a műfordítás azt jelenti, hogy a költői művet ambiciózus vállalkozók kifordítják a maga eredeti költői mivoltából. Radnóti Miklós komoly költő és műfordító. Formakészsége kiváló, az eredeti szövegeket kitűnően érti – és jól tud magyarul. Nem túlzás, ha e műfordításoknál legjobb műfordítóinkra gondolunk.” És hozzáteszi még, hogy az Orpheus „egyike a szép verseskönyveknek, melyek olvasásánál az ember sokszor elfelejti, hogy nem magyarul írták”. (F. J. [Fodor József]: Radnóti Miklós: Orpheus nyomában. Híd, 1943. okt. 15. 28–29.)
Fodor József később, már Radnóti halála után többször felidézte emlékeit, s cikkeket, tanulmányokat is közölt Radnóti költészetéről.
A tételt nem ismeri sem a Radnóti dedikációnak 2016-os (Könyvvel üzenek néked. Radnóti Miklós dedikációi), sem 2020-as gyűjteménye (Radnóti Miklós újabb dedikációi és levelei).
A tanulmány Bíró-Balogh Tamás - szegedi irodalomtörténész - munkája.
"
VÉTELI MEGBÍZÁST ADOK
