Studio Antikvárium

Könyv

Kelt: Budapesten, 1936. október 23. 1 levél, 1 beírt oldal. A hat négysoros strófából álló vers 1936 novemberének elején, a "Járkálj csak halálraítélt" című kötet 44. oldalán jelent meg, a címadó verssel szemközti oldalon. Költeményét maga Radnóti is kötetének egyik fő helyére szerkesztette, tehát egyik legfontosabb, legjobban sikerült alkotásának tartotta. Valószínűsíthető, hogy a kézirat az egyik utolsó - ha nem a legutolsó - vers volt, ami a kötetbe került. Ezt leginkább a kötet megjelenése, és a kézirat alján szereplő dátum (október 23.) rendkívüli közelsége látszik igazolni. Bálint György a Pesti Napló hasábjain 1936. november 11-én ismertette a kötetet. Jogos lenne a feltételezés, hogy Bálint már a nyomdai kefelenyomatot is megkaphatta, de ennek ellent mond az a tény, hogy találkoztunk a verseskötetnek olyan példányával, amit Radnóti 1936. november 7-i keltezéssel dedikált - feltehetően e napon hagyta el a kötet a sajtót. A kéziraton számos helyen Radnóti autográf javításai láthatók. Több szó átfirkálva, föléjük írva a végleges változat. Véleményünk szerint ez is azt bizonyítja, hogy ez a költemény első, eredeti kézirata, és nem a költő által készített másolat. A javított szöveg szóról szóra megegyezik a megjelenttel, a javítások alatti szavak nehezen olvashatók. A kötetből a nyomdász a keltezést és a költő aláírását kihagyta. A verset Radnóti a spanyol polgárháború és a fasizmus térhódítása nyomasztó érzésének hatására írta. A versben az átlagosnál jóval nagyobb számban tűnnek fel az elvont pszichikai fogalmak: magány, riadalom, tűnődés, halál, rémület... stb. A költőnél a szókincs megváltozásának történelmi-társadalmi háttere is a fasizmus előnyomulásával függ össze, a vers élményalapja hitelesíti a szorongást jelző pszichikai fogalmakat. A korábbi versekhez képest változik az ábrázolás is. Az asszociációs folyamat megfontoltabb, higgadtabb költői magatartásról tanúskodik. Többször - még néhány verssoron belül is - az elvont pszichikai fogalmak egész sora jelenik meg, a költői vallomás mégsem meghökkentő, mert a jelentéskör pontosan körülhatárolt. Az avantgarde költészet iskolájának hatására friss, tartalmas szókapcsolatok jönnek létre, a szorongás érzését felfokozottan közvetítik, mert a fasizmus térnyerésével rettegő időszak köszönt a költőre. Bálint György a Pesti Naplóban írt ismertetésében ezt írja: "...Ez az érzés, melyet nagyon sokan rejtegetünk, és melyet Radnóti most nyilvánosságra hozott, távol van az érzelgős, kispolgári pacifizmustól. Nem halálfélelem, egyszerűen csak haláltudat. A halált tudomásul vesszük, beiktatjuk napi életünkbe, számolunk vele, és ha bekövetkezik, nem fogunk meglepődni. Ezek a versek minden nyavalygás és ellágyulás nélkül szólnak róla, csaknem szigorú hangon állapítják meg. Halálra ítéltek bennünket, egyelőre haladékot kaptunk, addig mindenesetre élünk, ahogy tudunk, sőt néha még a jövőre is gondolunk, amely nyilván nem lesz a miénk, de kétségtelenül eljön:... Addig pedig járkáljunk csak, amíg lehet..." A vers Radnóti életművének egyik nagyon fontos darabja. Tudomásunk szerint az elmúlt harminc évben ilyen kiemelkedő Radnóti-vers kézirata nem fordult elő árverésen.