Virág Judit Galéria

(6) Téli aukció

Olaj, vászon, 73x60 cm
Jelezve balra lent: Pór 1911

Kiállítva:
-Pór Bertalan gyűjteményes kiállítása, Könyves Kálmán Szalon, 1911, 17. tétel

Sikerek és támadások

Az 1911-es év, az Erdei út festésének időszaka, nemcsak Pór Bertalan pályájának, de a magyarországi modernizmus történetének is kiemelkedően fontos dátuma. A fiatal Pór ekkor rendezte meg első gyűjteményes kiállítását a Könyves Kálmán Műintézet kiállító helyiségében, a Nyolcak tagjaként pedig szerepelt a csoport második, Nemzeti Szalon-beli kiállításán, melyet zenei rendezvények és többek között Ady, jászi Oszkár és Ignotus felolvasásai kísértek. Ekkor láthatta először a közönség a pálya korai szakaszának a progresszív kritika által már ünnepelt főműveit. De a Nyolcak festészetéért és Pór műveiért csak kevesen lelkesedtek. A Könyves Kálmán Szalon gyűjteményes Pór-kiállítását és vele a magyar modernista festészetet támadó éles hangú kritikák között különösen egy írás keltett feltűnést, az Ady Endre által `geszti bolondként' aposztrofált, ultrakonzervatív ízléséről és politikájáról ismert Tisza István miniszterelnöké. Tisza modern művészet ellenes kifakadása - a korszak leghangosabb kultúrpolitikai botránya - a Pór és a Nyolcak festészete melletti állásfoglalásra ösztönözte a korszak számos kritikusát és íróját.


Tájfestészet

A portretistaként induló, majd szimbolikus jelentésekkel teli sokalakos kompozíciókon dolgozó Pór festészetében a plein-air tájképek lírai, meditatív hangvételükkel tűnnek ki. A felvidéki születésű, gyermekkora erdőit, réteit festő Pór Bertalan volt az egyetlen a Nyolcak tagjai közül, akinek tájképfestészetében nem jelentkezett a nagybányai iskola tájábrázoló hagyományának a hatása. Életművében két jelentős tájképfestészeti periódus különíthető el. Az 1900-as évek elejétől körülbelül 1912-ig tartó első időszakban - melyben az Erdei út című kép is készült - a realista tájábrázolás hagyományát expresszív festésmóddal társító, főként apaysage pure típusához tartozó erdő-képek születtek, az 1938-as párizsi letelepedését megelőző évekre eső második periódusra pedig a Pór nyári lakhelyéül szolgáló Szliács környéki táj, emberi alakokkal és állatokkal közös klasszicizáló, sötét tónusú megjelenítései a jellemzőek.


Faktúra és kolorit

A Pór korai tájképfestészetének legkarakterisztikusabb vonásait egyesítő Erdei út című olajkép festésmódjára és színkezelésére lendületes és nagyvonalú ecsetkezelés, összefogott, a tájat egységként láttató képkomponálás jellemző. Képünk erőteljes fény-árnyék hatásai, tónuskontrasztjai a figura nélküli tájkép terét dramatizálják. A pasztózusan kent festékfoltokból, intenzív fakturális hatásokból és expresszív vonalakból összeálló Erdei út ecsetkezelése a festő korai önarcképeit idézi (Önarckép, 1915 k.; Önarckép, 1910-es évek, Magyar Nemzeti Galéria), koloritját pedig Pór korai festészetének legjellemzőbb, már-már szignatúra-jellegű színei jellemzik - lilák, fehérek, feketék és zöldek.


Kompozíció, tematikus párhuzamok

Az Erdei úton látható, a képtér különböző pontjait összekötő és a néző tekintetét vezető fákkal szegélyezett földút témája több korai, kisméretű Pór-táj képen is megjelenik (Kifelé az erdőből, 1905., Kilátás az erdőből, 1907.). A kép kivágása, nagy rálátást engedő, monumentalizáló elő- és középtere, azonban egyedülálló az életmű korai szakaszából ismert erdőképek között.

B. Á.