Központi Antikvárium

170. Könyvárverés

Kelt: [1869. július 24.], Roznau [Rožnov]. Három tintával beírt oldal.

Szendrey Júlia 1868. szeptember 6-i halálát követően nem sokkal Petőfi Zoltán nagybátyja, az 1858-ban gyámmá kinevezett Petőfi István felmentés kért gyámgondnoki tisztsége alól. Miután a fiú addigi eltartásának elszámolása az árvabizottmány és a család (Petőfi István és Szendrey Ignác) között lezajlott, 1869 júniusában Toldy Józsefet, Pest városi gyámügyészét nevezték ki Zoltán gyámjává.

Bár nem fűzték őket egymáshoz rokoni szálak, Toldy lelkiismeretes és hivatalon túlmutató gondoskodással viseltetett a beteges, hányattatott sorsú ifjú iránt. Ő volt az, aki kivizsgáltatta Zoltán aggasztó egészségi állapotát, és orvosi javaslatra 1869. július-augusztusában a morvaországi Rosenauba (ma Rožnov pod Radhoštěm, Csehország) küldte savókúrára, és előzetesen 200 forintot utalt ki Zoltánnak, melyet a gyámpénztár felé írt kérvényében ruhavásárlással indokolt, de amint az Toldy július 15-i leveléből (BFL IV.1343.i 6860/1870) kiderül, ez nagyban csak alibi volt, és megrótta a fiút, hogy az összegből ténylegesen ruhára költött.

Jelen levél tanúsága alapján azonban Petőfi Zoltánnak rövidesen újabb összegre volt szüksége. Július 21-én érkezett Rosenauba, és három nap elteltével írt is Toldynak, akinek beszámolt várt és váratlan, mindenesetre megterhelő kiadásairól és a helyi vásár miatti drágaságról. A részletesebb számadást leírván (melynek végösszege 42 forint 30 dinár) kéri gyámját, ahogy saját szavaival írja: mivel ebből [a számadásból] ugyan semmi pazarlást nem láthat, és azt hiszem, hogy tekintetes úr bizalmas is lehetne irántam, annál inkább, mert úgy se költeném semmire, csak a mire éppen kell..." postafordultával, "rögtön" küldjön neki pénzt, ahogy írja: "mert félek, pénz nélkül maradok [...], s ha lehet úgy, hogy ne kelljen újra kérnem, mert ez egyikünknek se nem kellemes". Egészségi állapotáról igencsak kurtán számol be: "Egészségemről később írhatok még mert semmi hatás."

Toldy július 26-án kapta kézhez a levelet, és 28-án már meg is írta válaszát, melyet az OSZK Kézirattára őrzi (Fond VII/139/1.). A jelek szerint Zoltán, kevesellve a júliusban kapott 50 forintot, augusztus 10-én újra pénzt kért és kapott, amint az Told augusztus 14-i leveléből kiderül (Fond VII/139/2.). Ugyanezen levelében gyámja már önmérsékletre kérte a fiút, arra hivatkozván, hogy a gyámhivatal „szerfölött criticusan ítéli és bírálja meg az elébe kerülendő kiadásokat.”

Petőfi Zoltán összesen hat hetet töltött a fenyvesekkel körülvett fürdőhelyen, és bár a teljes gyógyulás nem volt lehetséges számára, köhögése jelentősen javult. Hazatérése után Toldy fedezte kiadásait, és Zoltán erről október 23-án napi kimutatást is készített. (BFL IV.1343.i 6860/1870. 58832/1870. december 23. melléklete)

Hozzá:
-boríték postai bélyegzőkkel, viaszpecséttel, Petőfi Zoltán kézi címzésével:
"Tekintetes // Toldy József köz és váltó ügyvéd Urnak // tisztelettel..."

-"Petőfi Zoltán Úrnak" címzett boríték, a postai bélyegzőkkel (Pest 18/8, Gyoma 20/8).

-Tintával írt cédula, 1 beírt oldal, keltezés nélkül:
"adressem: // Petőfi Zoltánnak // Roznau // Poste restante // In Moehren."

Székely Gábor gyűjteményéből.

(Felhasznált irodalom: Jakab Réka: „»…a jobb útra térésnek komoly bizonyítékait vélem fölfedezhetni…« – Petőfi Zoltán életének utolsó hónapjai a hagyatéki iratok tükrében". Levéltári Mozaikok, 2023/11.)