Szőnyi Antikváriuma

27. könyvárverés

Buda, 1845. Vahot Imre. Címlap, IV. 113 l.
A címlap másolat! A 13-14. l. közepén szöveget is érintő, 50 mm. hosszú szakadás, hiány!
A magyar irodalom legritkább és legkeresettebb első kiadásainak egyike! Petőfi 1844. novemberében fogott a János vitéz írásába Vahoték Magyar utcai lakásában, ahol kis szobában lakott. Szinte egy szuszra rögtönözte a terjedelmes verset, kiadót azonban nem talált rá. A művet elolvasva Vahot Sándor átkeresztelte „Kukorica Jancsi”-ról „János vitéz”-re, 100Ft ért megvette a kiadás jogát és 1000 példányban kinyomtatta. 500 db-ot 1845. március 6-án kezdett terjeszteni, a második 500-at új borítóval második kiadásként a következő évben dobta piacra. Az első kiadás fűzve jelent meg, kőnyomatos borítói Grimmnél készültek. A költemény meghozta az országos hírnevet a költőnek, a későbbiekben számtalan nyelvre lefordították, kevés olyan ember van ma hazánkban, aki legalább egy-két sorát ne tudná fel-idézni...
Szüry o, Makkai-Horváth 2365, Studio 11/136. Központi 100/77, Antiquarium Hung. 21/147.
Hozzákötve: PETŐFI Sándor: A helység kalapácsa. (Hősköltemény négy énekben. Készült 1844-ben.)
Budán, 1844. A Magyar Kir. Egyetem betűivel. 68l . 2 sztl. lev. (hirdetések.)
Petőfi első saját munkája! Első kiadás!
Bolonddá tart bennünket ez a Petőfi? - kérdezték egymástól nagy megütközéssel a költő jóakarói és olvasói országszerte, amikor a sokat hirdetett "Versek" előtt hat héttel "A helység kalapácsa" megjelent. A költő komikus eposzát 1844. augusztusában kezdte írni Dunavecsén, szept. 29-én fejezte be Vahotnál, kitől szobát kapott. Mivel Vahotnak nem tetszett a mű, Petőfi 40 forintért eladta Geibelnek, aki 1844. október 27-én jelentette meg. Előtte egy néhány soros mutatvány a Pesti Divatlap okt. 13-i számában napvilágra került. A kritika erősen támadta témaválasztását és „alantas nyelvi fordulatait". Kertbeny Károly visszaemlékezései szerint „...megjelent A helység kalapácsa is, bár nem okozott nagy feltűnést." A kötet eredetileg fűzve jelent meg, sárga, kőnyomatos borítóban. Érdekes, hogy az 1847-es Összes költeményekbe nem kerülhetett be, mert Geibel nem mondott le a kiadói jogokról.
Szüry 3609, Makkai-Horváth 2364, Antiquarium Hung. 21/144, Honterus 79/507, Központi 113/121. Krisztina 28/380, Szőnyi 13/371.
A két, egyenként is ritka első kiadás egybekötve igazi bibliofil kuriózum!!!
Kötése botrányos, egy szakértő restaurátorra vár. A belső táblán könyvtári figyelmeztetés: „Olvasható 7 nap ezen határ időn túl… bírság… fizetendő.” Talán ez az oka, hogy a János vitéz címlapja hiányzik. Különben, sem bélyegző, sem jelzet nem utal arra, hogy könyvtári példány volt. 174 mm.