Központi Antique Book Shop

170. Könyvárverés

É.n. H.n. Ny.n.

A vers először 1848. október 15-én jelent meg az Életképek folyóiratban „Septemb. 30.” alcímmel.
H.n., é.n. ny.n. Röplap-jellegű kiadás. 3 nyomtatott oldal.

Petőfi verse először 1848. október 15-én jelent meg az Életképek című lapban, „Szept. 30.” alcímmel. Az ilyen pontos dátum megadása szokatlan volt tőle, és valószínűleg nem a vers tényleges születési idejét jelöli – de ha figyelembe vesszük a történelmi környezetet, mégis jelentőségteljes lehet.
Petőfi szeptember 29-én késő este vagy 30-án kora reggel indult útnak Erdődről – ezt ő maga írja a Pesti Hírlapnak küldött tudósításában. Azt tervezte, hogy Kővárvidéken keresztül utazik megbízatása helyszínére, a Székelyföldre, de végül Nagybányánál kénytelen volt visszafordulni. Itt találkozott barátjával, Teleki Sándor főkapitánnyal és Mihályi Gábor kormánybiztossal, akiktől értesülhetett a román felkelésről – ekkor még Pesten erről nem tudtak.
A naszódi 16. (2. román) határőrezred új parancsnoka, Karl Urban alezredes nem volt hajlandó engedelmeskedni a magyar kormánynak, sőt, a besorozottakat a császárhoz való hűségre eskette fel. A környéken élő románoknak pénzt és fegyvert adott, hogy fellázadjanak. Petőfi Nagybányán már olyan magyarokkal találkozott, akik a zavargások miatt menekültek el – ezután még aznap visszafordult Erdődre.
Útközben, este Szinfaluban keresztezték útját a Nagykárolyból elindult mintegy 400 fős önkéntes nemzetőrcsapat tagjai. Petőfi túl kevésnek találta ezt az erőt, ezért levelet írt Eötvös Mihály alispánnak, amelyben általános népfelkelést sürgetett. A beszámolók szerint – például Kiss Gedeon nemzetőr-parancsnok jelentése alapján – szeptember 30-án éjjel még Szinfaluban tartózkodott, de az éjszaka folyamán már visszaért Erdődre. Másnap, október 1-jén írta meg a verset, illetve a Pesti Hírlap tudósítását is.
Mivel a költeményben említi a „tótokat” is, elképzelhető, hogy már korábban hallott a szlovák légió felvidéki támadásáról, amelyről szeptember 22-én, a fővárosban már tudtak – tehát még elindulása előtt elérhetett hozzá ez az információ.

A két ismert röplapkiadás egyike tételünk, amelyből közgyűjteményben két példányt őriznek. A tördelés rossz minősége kis nyomdára, a nyelvi hibákat tartalmazó szöveg nem magyar anyanyelvű szedőre enged következtetni. (Dr. Szilágyi Márton korábbi szíves közlése nyomán.)