Belvedere Salon

26th art auction

Olaj, vászon, 64 x 54 cm J.j.l.: Perlrott Csaba Kiállítva: Perlrott Csaba Vilmos kiállítás, Budapest, Mű-Terem Galéria, 1998. jún. 19. - júl. 4. (kat. sz. n.) Európa művésztelepei: Nagybánya, Szentendre, MűvészetMalom, 2005. okt. 1. - 2006. jan. 15. (kat. 87.) "Nekem szülőhazám…" Kettős arckép - Gráber Margit és Perlrott Csaba Vilmos kiállítása, Budapest, Zsidó Nyári Fesztivál, 2007. aug. 26 - szept. 9. (kat. 17. tévesen 43. színes kép) Reprodukálva: Murádin Jenő: Vadak útján, Art-Press, 2007. jan. - febr., 7. Szerepelt a Kieselbach Galéria 16. (2001. őszi) aukcióján, 26. tétel Magyar Nemzeti Galéria bírálati száma: 794/978 Rum Attila tanulmányával
„A Zazar jobb partján, a várostól északnyugatra fekszik a veresvízi völgy, az egykori bányásznegyed. Meredek dombhátak és hegyek fogják körül – a Morgó, a Dongás, a Kőalja. Gerincét a végetérhetetlennek tűnő Veresvízi út képezi, mely egykor a Lu nevű bányához vezetett. Ezen szalad le, gyors, csobogó folyással, az utcának, városnegyednek egyaránt nevet adó Veresvíz patak, mely még ma is színezi, veres-rozsdás vasoxid lerakódással festi a meder köveit.” – olvasható a Nagybányához kötődő legendás művésztelep két ma élő legfőbb tudora, Murádin Jenő és Szücs György közösen jegyzett kötetében. Az erdélyi városka művészeti topográfiáját színesen és érdekesen feldolgozó munka részletesen foglalkozik a számos festőt, így köztük Perlrott Csabát is oly sokszor megihlető városrésszel. A Veresvíz a művésztelep 1896-os indulását követően, az itt dolgozó festők kedvelt lakhelyévé vált. A kis bányászházak lakói a legjobb, utcai szobájukat kínálták fel, igen jutányos összegekért a nemritkán koldusszegény festőnövendékeknek. A gyakran családtagként kezelt művész így a kosztot és kvártélyt sok esetben nem pénzzel, hanem képpel fizette meg, mely azután féltve őrzött kincsévé vált a tanulatlan, ám kifinomult, ösztönös művészi érzékkel bíró bányászfamíliáknak. Perlrott 1903-ban került először Nagybányára, majd rövidebb-hosszabb megszakításokkal, egészen az 1930-as évek közepéig dolgozott itt rendszeresen. Életművének jelentős része köthető az erdélyi városhoz és környékéhez, művészi termésének legjavát Párizsban, Nagybányán és Szentendrén alkotta meg. A most aukcióra kerülő műve is Nagybányán, pontosabban az általa is oly sűrűn megörökített Veresvíznél született. A kanyargó út mentén sorakozó apró és színes bányászházak, valamint a föléjük magasodó hegyek együttese kimeríthetetlenül gazdag és magyar viszonylatban is szokatlanul színpompás témát nyújtott a festőnek. Bálint Rezső festőművész a következőképp emlékezett Perlrottra közös nagybányai tartózkodásuk idejéből: „Leírom a nevét és egy kép bontakozik ki előttem: nyurga alak halad a réten, fejét széles karimájú szalmakalap fedi, balkarján pajzsnagyságú festő-paletta feszül. Furcsa, szedett-vedett népség megy előtte, több méteres vásznat cipelve. A cvikkeres alak jobb kezében tartott ecsettel hadonászva, éles vezényszavakat kiált az előtte tolongó tömegre. Perlrott Csaba Vilmos a katonásan lépkedő és nagybányai cigányok, akik előtte haladnak.” Bálint azonban nemcsak Perlrottot, de a nagybányai festők állandó kísérőit, a művészkellékeket cipelő kíváncsiskodókat is megidézte írásában. A semmiből születő képeket csodáló, főképp gyerekekből álló kíséret éppoly meghatározója volt a művésztelep mindennapjainak, mint a számtalan gyönyörűbbnél gyönyörűbb témát kínáló nagybányai táj. Az itt bemutatott mű kiválóan reprezentálja Perlrott 1930 körüli, érett és nagyvonalú, európai viszonylatban is kiemelkedő kvalitásokkal büszkélkedő festészetét. R. A.