Központi Antikvárium

168. Könyvárverés

1511 [júl. 1] Hagenaw Henricus Gran pro Johanne Rynman
[317]lev.

A „Pomerium”, vagyis gyümölcsöskert szentekről szóló beszédeket tartalmazó része, amely 1499-ben jelent meg először. Ez a 14. kiadás. A szerző két egységre bontotta, a téli (pars hyemalis) és a nyári (pars estivalis) időszakra szánt prédikációkra. Tördelése kéthasábos alphabetica. A szerző a Magyarországon a XV-XVI. század fordulóján virágzó obszerváns ferences mozgalom irodalomtörténeti szempontból kiemelkedő jelentőségű alakja tanítványával, Laskai Osváttal együtt. A késő középkor kiforrott műveltségét hordozó magyar prédikációs irodalom általuk foglalta el végérvényesen a helyét az európai keresztény köztudatban. Temesvári olyan prédikációmintákat alkotott, amelyek alapján a papok – különböző műveltségű hallgatóság számára is megfelelő – szentbeszédet tudtak összeállítani. Bár latinul írt, célja az volt, hogy beszédei a latin szövegek felhasználásával magyarul is elhangozhassanak. Művei egész Európában elterjedtek, és mivel a gyakorlatban is jól használhatónak bizonyultak, számos kiadást értek meg egészen a XVI. század közepéig: a magyarországi szerzetesházak, apácakolostorok sokat fordították és másolták munkáit, a magyar nyelvű kódexek nagy része az ő műveinek fordítása. Temérdek legenda az ő beszédeiből került be nyelvemlékeink sorába. Temesvári Pelbárt élete nagy részét a budai, illetve a pesti ferences rendházban töltötte, életét a teológiai stúdiumoknak, az írásnak és a prédikálásnak szentelte.
RMK III. 170. BNHC P 225, VD 16 P 1174.

Mögékötve:
Pelbartus de Themeswar
Stellarium Corone benedicte virginis Marié in laudem eius pro singulis predicatioibus elegantiffime coaptatum.
Hagenaw, 1502. [ápr. 24] 160 + 7 sztlan. lev. Henricus Gran, pro Johanne Rynman.
Temesvári e legkorábbi munkáját, az Istenanya tiszteletére írt beszédeinek gyűjteményét, a Stellariumot, számos kiadásnál a Pomerium kötethez csatolták. Az augsburgi Johannes Rynmannak kulcsszerepe volt a két magyar ferences (Laskai és Temesvári) műveinek a német nyelvterület könyvpiacára való juttatásában, amelyek többségét a kiadó megbízásából a hagenaui Heinrich Gran nyomta.
RMK III. 109. BNHC P 263, VD 16 P 1209.
Kopottas, fatáblára vont, négy bordás, vaknyomásos, német reneszánsz stílusú, korabeli disznóbőr-kötésben. Az elő- és háttáblát tripla léniák osztják mezőkre, melyeket geometrikus mintájú és stilizált, kopott növényi minták töltenek ki. A kötést összefogó szíjak és kapcsok hiányoznak. A bőr egy része levált a táblákról, a gerincen is hiányos. A leveleken néhol korabeli széljegyzetek. Kötése stabil, levelei helyenként foltosak, de ezek ellenére is jó példány.