Studio Antikvárium

37. könyvárverés

mellyet irt, es most sok helyen meg-jobbitvan, masodszor ki-bocsatot Pazmany Peter esztergami ersek. Nyomtatták Posomban, Elöször M D CXIII. Most másodszor, M DC XXIII. eztendeöben.
Pozsony, 1623. [typ. Societatis Jesu.] [28] + 1066 p. Folio.
Katolikus tanítás, Pázmány Péter fő művének második kiadása. A 15 könyvre tagolt mű első fejezetei általános keresztény alapigazságokat tárgyalnak, felekezeti jelleg nélkül: az isteni természet jellegéről, Krisztus méltóságáról, a mártírokról, a prófétákról, a keresztényüldözésekről szólnak. A szerző jó taktikai érzékkel illesztette mindezt a kötet élére, hiszen bármilyen felekezetű olvasó elfogadhatta őket. Csak a harmadik könyv tér rá annak bizonyítására, hogy a római katolikus egyháztól és a pápaságtól elszakadt vallások nem lehetnek igazak és üdvözítőek, ennek következtében az evangélikus és református egyház „tudománya hamis”. A további könyvek és fejezetek már élesen polemikus hangvételűek. Nem kisebb vádakat emel, mint hogy a protestánsok „első mestere az ördög volt”, a jó cselekedetet semmibe vették és kiirtották, felújították az ókeresztény kor eretnekségeit és félreértelmezték a Szentírást. A protestáns dogmaértelmezések cáfolata után két függeléket toldott be: az egyikben a mohamedánokról, a másikban a görögkeletiekről igyekszik bizonyítani, hogy egyiküké sem lehet üdvözítő vallás. A cáfolatok után a katolikus dogmatika és egyházszervezet alapelveinek kifejtése következik. Szól a szentekről és Mária tiszteletéről, a szentségekről, az üdvözülésről, a tisztítótűzről, a papi nőtlenség okairól, a pápaságról, miséről, Szentírásról és minden olyan kérdésről, amely a kor hitvitáinak napirendjén szerepelt. Épp ez a „naprakész” frissesség, az érdeklődés homlokterében álló tételek feszegetése kölcsönözte a vaskos fóliánsnak azt az elevenséget, korszerűséget, amely művét mindenféle száraz dogmatikától, szakteológiai munkától élesen elkülönítette, stílusában és mondandójában egyaránt. A munka függelékeként jelent meg az „Egy tudakozó prédikátor nevével íratott öt levél”, amelyik az 1609-ben megjelent „Alvinczi Péter uramhoz írott öt szép levél” teljesen átdolgozott kiadása, valamint az egy évvel korábban Joannes Jemicius álnév alatt önállóan már megjelent „Logi alogi” is. A Kalauz volt az első olyan Pázmány mű, amelyre protestáns részről megfelelő szintű felelet sem megjelenése után, sem később nem érkezett. Műve nem csupán a magyar hitvitázó irodalom csúcspontját jelentő teológiai szintézis, hanem az első olyan magyar nyelvű alkotás, amelyik a legnehezebb filozófiai-teológiai kérdésekkel is szembenézett, s olvasóinak hiánytalan világképet igyekezett adni.
A második kiadásban az első tizennégy könyv beosztása lényegében megmaradt. Pázmány a tizenötödik könyvben az első kiadás függelékéből az „Egy tudakozó prédikátor nevével irattatott öt levél” című munkáját rendezte új formába, az appendixben pedig az első kiadás többi részét elhagyva „Rövid felelet két kálvinista könyvecskére” című írásának módosított szövegét közölte. A mű rézmetszetű díszcímlapját Tobias Bidenharter metszette.
A pozsonyi érseki nyomda felszerelése Nagyszombatba került, ahonnan Bethlen Gábor Kassára vitette. A nyomda nélkül maradt katolikusok Pázmány segítségével új nyomdát állítottak fel Pozsonyban, amelynek első kiadványa a Kalauz második kiadása volt.
Példányunk rézmetszetű címlapján régi tulajdonosi bejegyzések, valamint kisebb sérülések. Az utolsó húsz levél foltos.
RMNy. 1293. RMK I. 522. Caplovic 295. Borda 6440.
XVIII. század első felében készült, díszesen aranyozott, bordázott gerincű egészbőr kötésben, piros festésű lapszélekkel, aranyozott címvignettával. Az első kötéstábla felső részén kisebb javítás, de összességében nagyon szép, hiánytalan példány.