aukciósház |
Studio Antikvárium |
aukció dátuma |
2001.11.24. 12:15 |
aukció címe |
Könyv |
aukció kiállítás ideje |
Nincs megadva |
aukció elérhetőségek |
+36-1-354-0941 | studioantikvarium@gmail.com | |
aukció linkje |
https://axioart.com/aukcio/2001-11-24/konyv-b2 |
120. tétel
Otrokocsi Fóris [Ferenc], Francisc(us): Origines Hungaricae; seu, Liber, Quo Vera Nationis Hungaricae Origo & Antiquitas, é Veterum Monumentis & Linguis praecipuis, panduntur: Indicato hunc in finem fonte, túm vulgarium aliquot Vocum Hungaricum, tum alior
[Franeker] Franequerae, 1693. Leonard Strik. 1 t. (rézmetszet) + [14] + XXXVIII + [2] + 468 + [24] p.; [8] + 327 + [17] p. Az elso kötetben téves lapszámozás. A magyar összehasonlító nyelvészet úttöro munkája, amelyet franeckeri tartózkodása során írt meg. Otrokócsi volt az elso, aki nagyarányú szóhasonlításokkal is próbálta bizonyítani a magyar nyelv rokoni kapcsolatait. Ezzel érlelodött meg nálunk a többnyelvu összehasonlítás gondolata és lehetosége. Annak ellenére jelentos ez a lépés, hogy - mint ma már tudjuk - hibás eredményre vezetett. O is elodeinek hagyományából, a magyar nyelv európai társtalanságából indult ki, és az elemi fokú nyelvhasonlítás módszerét követve a magyar héberrel való rokonságát igyekezett bizonyítani. A héber-magyar nyelvhasonlítás alapja tulajdonképpen a feltételezett bábeli zurzavar elotti osnyelvhez való hasonlítás, szerinte a héber orizte meg legjobban ennek vonásait. De nemcsak a héberre figyel, felfogása szerint a magyarok ostörténetük során bebarangolták a három földrészt, de kiváltképpen Ázsiát, és otthagyták nyomukat ezekben a nyelvekben. A hangtörvények és hangmegfelelések ismerete híján a XVII. század nyelvésze túl nagy hangsúlyt fektet a hangalaki hasonlóságra. Muve külön tanulmánynak is beillo eloszavában azonos jelentésu és hasonló hangzású szavak bemutatásával rokonságot talál nyelvünk és az angol, francia, latin, görög és a keleti nyelvek között. Szerinte a magyar nyelv közvetlenül a hunokéból ered, lényegében megegyezik azzal. E felfogásával kapcsolódik a korábban már felvetett, a távoli, ázsiai Jugria felé mutató elmélethez. Ebbol kiindulva tanulmánya fo részében elobb általánosságban foglalkozik a szkítákkal, majd a szkíta népek közül azokkal, amelyek az Új Testamentumban ismeretesek. Tárgyalja a hunok Dáciába és Pannóniába való bejövetelét, ír Attiláról. Szól az avarokról, majd a magyarok eredetét nyelvek segítségével illusztrálja. A VIII. fejezet a hunok nevének etimológiája, az utolsóban pedig a magyar szót a héber vándorolni igébol eredezteti. Bár késobb nézeteit megcáfolták, érdekes és sokszor valóban nagyon szellemes szóhasonlításait szójátéknak minosítették, vitathatatlan érdeme, hogy új módszert vezetett be, és a korábbi munkákkal ellentétben kijelentéseit módszerével bizonyítani is igyekezett, s foleg, hogy felkeltette a honi érdeklodést a nyelvészet iránt, és ez az érdeklodés tudta azután tudományos színvonalra emelni azt. RMK III. 3797. Apponyi 1441. Borda 114. Korabeli, bordázott gerincu, díszesen aranyozott egészbor kötésben, festett lapszélekkel. Szép példány.