Központi Antikvárium

Könyv

Német nyelvű utasítás II. Rákóczi Ferenc meggyilkolására. A szöveg szerint az irat ismeretlen kibocsátója megparancsolja a címzettnek, hogy a kézhezvételt követően börtönében ölesse meg Rákóczit („den Prinzen Rakotzi”) néhány megbízható emberrel, majd azonnal értesítse őt erről. A parancsot fővesztés terhe mellett haladéktalanul végre kell hajtani. Történeti háttér: 1700 végén Rákóczi, aki addig lojálisnak mutatkozott a császár iránt, részben francia bíztatásra szervezkedésbe fogott Északkelet-Magyarországon. A francia udvarnak, különösen a spanyol örökösödési háború kitörése után, érdekében állt a magyarok hitegetése, mivel így ellenséges erőket köthetett le. Az erről szóló levelezést bonyolító futár, Longueval hadnagy azonban mindenről tájékoztatta Bécset, így Rákóczit 1701. II. 11-én elfogták és Bécsújhelyre vitték. Az osztrákok figyelmen kívül hagyva Rákóczi tiltakozását, miszerint ügyét csak magyar bíróság tárgyalhatja, osztrák törvényszéket állítottak fel. A források szerint példát akartak statuálni, ezért mindenképpen halálos ítélet várt volna rá. Az ügynek nagy nemzetközi visszhangja támadt, számos ország (köztük az angolok és a poroszok is) utasította követét, hogy tiltakozzon a bécsi udvarnál Rákóczi ügyében. A jezsuiták is latba vetették befolyásukat és a későbbi fejedelem felesége is megmozgatott minden követ férje érdekében. Végül Rákóczi 1701. november 8-án egy Lehmann nevű porosz származású tiszt segítségével, kalandos körülmények között megszökött és Lengyelországba menekült. Mindezek tükrében logikusnak tűnhet, hogy Bécs, talán a kivégzés esetleges nemzetközi következményeitől tartva, arra a döntésre juthatott, hogy titokban öleti meg Rákóczit, aki, életben maradása esetén, állandó veszélyforrást jelentett volna az udvar számára. Mivel a végrehajtásra nem került sor, a parancs közvetlenül a november 8-i szökés előtt keletkezhetett. Az iratról: Az irat hitelességét illetően a kutatók többhónapi vizsgálódás után sem tudtak egyértelműen állást foglalni. Amennyiben bebizonyosodna eredetisége, az a magyar történettudomány szempontjából szenzációs felfedezést jelentene, mivel erről az eddig ismert források hallgatnak. A szakértők vizsgálata alapján a papír korabeli, az aláírást osztrák történészek bevonásával sem sikerült megfejteni (ez utóbbi kételyeket ébreszthet, bár nem tudjuk, hogy pl. a bécsújhelyi parancsnok aláírása ismert-e). A sérült pecsét, amely azonosíthatatlan, a szakemberek szerint később kerülhetett az iratra. Felmerült Thaly Kálmán neve is, mint esetleges hamisítóé. Köztudomású, hogy ő a korszak kutatójaként nem riadt vissza saját költésű „kuruc” versek „felfedezésétől” sem, de hogy okiratot is hamisított volna, annak nincs semmi nyoma. Felvetődhet az indíték kérdése is: ha hamisított, azt nyilván valamilyen céllal tette. Mivel az iratot nem publikálták, el sem tudjuk képzelni, mi haszna származhatott volna ebből. Oklevelünk mindenképpen művelődéstörténeti különlegesség, amennyiben pedig kétségtelenné válna eredetisége, kissé módosítaná a történelemkönyvek e korszakról szóló fejezetét. 1 levél, 1 beírt oldal. Keltezés nélkül. A hajtogatás mentén sérült darab, két helyen ragasztócsíkkal megerőstve.
4800 EUR