Központi Antikvárium

152. könyvárverés

R, 1577k. Az első nyomtatott Magyarország-térkép későbbi – eddig unikális – variánsa. A Lázár-térkép XVI. századi kiadásaként egyike a legkorábbi, legszebb és legritkább magyar térképeknek. Az északkelet-délnyugati tájolású rézmetszetű lap készítője ismeretlen. Az első nyomtatott Magyarország-térkép A kartográfiai alapul szolgáló „Tabula Hungariae” című térképet – annak kartus-szövege szerint – „a néhai (Bakócz) Tamás esztergomi érsek titkára Lázár” állította össze, majd 1528-ban Ingolstadtban nyomtatták ki Johannes Cuspinianus költségén Petrus Apianus műhelyében. Dr. Plihál Katalin kutatásai során levéltári dokumentumokban a térképkészítőre vonatkozóan olyan – az addig ismert forrásokkal egybecsengő – adatokra bukkant, amelyek alapján feltételezhető, hogy a titokzatos „Lázár deák” neve Tinódy Lázár lehetett. Az ábrázolás pontossága feltételezhetővé teszi, hogy elkészítését helyszíni felmérések előzték meg. Az eredeti lap nyomdatechnikailag is mérföldkő: a fa nyomódúcot a sztereotípiának nevezett új eljárással készült, ólomból öntött feliratokkal egészítették ki, így gyorsítva annak összeállítását. XVI. századi kiadások A gyönyörűen metszett munka több kiadónak is felkeltette a figyelmét, így Európa-szerte számos helyen jelentek meg másolatai. Ezek ugyan nem tartották meg az eredeti – 4 lapos – méretet, de mind a mai napig a legnagyobb ritkaságok közé tartoznak. A legkorábbi közülük a Giovanni Andrea Vavassore és Matteo Pagano nevéhez köthető 1553-as velencei kiadású fametszetű lap, melyből 2 példány ismert. Az időrendben ezután következő egyik változatot Pirro Ligorio készítette, 1558-ban és 1589-ben adta közre (csak a másodikból maradt fenn néhány). A másik verzió készítője ismeretlen, Antonio Lafreri atlaszaiban jelent meg 1558 és 1602 között (5 állapota azonosított), tételünk is ezek egyike. Az utolsó a sorban az 1566-os, Zsámboky János nevével jelzett bécsi lap. A Lafreri-variánsok A metszetet először 1558-as datálással publikálták, egyetlen példányát jelenleg a British Museum őrzi. A második, módosított változat – kartusában 1559-es évszámmal – szintén ritka, de talán a legtöbb ismert kópiával bír (néhány közgyűjteményben – OSzK, Vatikán, British Library – megtalálható, és árverésen is szerepelt már). Kizárólag a British Library rendelkezik a 3. típussal, amelynek névrajzában megjelenik Pécs latin megnevezése (Quinque Ecclesiae) is. A 4. állapot keletkezése 1577 utánra tehető, amikor Lafreri halálát követően unokaöccse, Claudio Duchetti vette át helyét. Az évszámot megtartva a dúcot újra szignálták (Rome Claudij Duchetti formis), és a lapokat korábbiakhoz hasonlóan kompozit-atlaszokba helyezték. Az utolsó levonatok elkészítése Giovanni Orlandi nevéhez fűződik, aki a címmezőt kibővítve (Joannes Orlandi formis Ro[mae] 1602) forgalmazta azokat. A nagy hozzáértéssel és gondossággal összeállított, finoman metszett munka térképészetileg egyike a kor legpontosabb ábrázolásainak, bár a kereten szereplő égtáj-megjelölések hibásak, ezért 45°-kal el kell fordítani a lapot. A térképmező bal alsó negyedében helyet kapott I. Ferdinánd koronás címere – alatta mérőkörzővel és vonalas aránymértékkel –, valamint jobb oldalt a cím, amelynek majdnem üres kartusa több lehetőséget nyújtott az újabb kiadások okozta módosításokra. Tételünk – amely a Lafreri-féle dúc 4. állapotának levonata – ritkaságát mutatja, hogy egyetlen eddig ismert példánya az Országos Széchényi Könyvtár Térképtárában található. Mérete: 465 x 390 mm. Hibátlan, tiszta példány. Paszpartuban. Szántai: Lafreri 1d.; Szathmáry: 48/3.