2025. okt. 25., szombat
Külső online aukció

Régikönyvek.hu
XXIII. Online árverés

2019. 11. 08. péntek 12:30 - 2019. 11. 17. vasárnap 20:00

 
66.
tétel

Nietzsche Frigyes Zarathustra

Nietzsche Frigyes Zarathustra

Friedrich Nietzsche. Zarathustra. Mindenkinek és senkinek se való könyv. Fordította Fényes Samu. Budapest, 1907. A fordító kiadása - Fényes Samu (Révai és Salamon könyvnyomdája). 414 + [2] p. Első magyar nyelvű kiadás. A mikor...

Archív tétel - A műtárgy már nem megvásárolható

Leütési árakat tartalmazó katalógus!

Kérjük regisztráljon, vagy lépjen be a funkció használatához.

belépés   regisztráció
  • saját katalógusba teszem
  •  megjegyzés írása
  •  üzenet az aukciósháznak
  • elküldöm ismerősnek
  • kinyomtatom ezt az oldalt
Kérjük regisztráljon, vagy lépjen be a funkció használatához.

belépés   regisztráció
üzenet az aukciósháznak

Ha a tétellel kapcsolatban nem talál valamilyen információt, részletet, kérdezze meg közvetlenül az aukciós háztól.


Kérjük, jelentkezzen be, vagy regisztráljon, hogy el tudja küldeni a tételt egy ismerősének.

belépés   regisztráció

Tétel teljes leírása


Kérjük, regisztráljon, lépjen be, és fizessen elő, hogy láthassa a műtárgy teljes leírását!


ajánlott műtárgyak a katalógusban

66. tétel
Nietzsche Frigyes Zarathustra
Friedrich Nietzsche. Zarathustra. Mindenkinek és senkinek se való könyv. Fordította Fényes Samu.
Budapest, 1907. A fordító kiadása - Fényes Samu (Révai és Salamon könyvnyomdája).
414 + [2] p. Első magyar nyelvű kiadás.
A mikor Zarathustra harmincz éves lett, elhagyta otthonát s otthona tavát és a hegységbe méne. Itt átengedte magát a lelkének és a magánynak és ezt tíz évig meg nem elégelte. De ekkor változás állott be lelkében s egy reggelen pirkadáskor fölkelt, a nap elé állott s így szólt hozzá:
Te nagy csillag, mi volna a te boldogságod, ha nem volnának azok, a kiknek világítasz?
Tíz éven át szálltál itt fel barlangomhoz: megelégelted volna fényedet és ezt az utat nélkülem, sasom és kígyóm nélkül.
De mi vártunk rád minden reggel, elvettük fölöslegedet és áldottunk érte. Ime, megelégeltem a bölcsességemet, mint a méh, mely tulon-tul sok mézet gyűjtött, kezet akarok, mely nyuljon utána.
szeretnék ajándékozni és osztogatni, míg az emberek közt a bölcsek ismét örülnének ostobaságuknak és a szegények gazdagságuknak. E végből a mélybe kell leszállnom: a hogy te cselekszel esténként, mikor a tenger alá merülsz s még az alvilágnak is fényt hozol, te dusgazdag csillagzat!
Alá kell merülnöm mint te alámerülsz, nyugodalmas szem, a ki az igen nagy boldogságot is irigység hiján tudod szemlélni. Áldd meg a kicsordulni akaró kelyhet, hogy aranyosan folyjon belőle a víz s mindenüvé elhordja gyönyöröd visszfényét.
Ime, ez a serleg ujra üresedni akar és Zarathustra ujra ember akar lenni!
- Így kezdődött Zarathustra leszállása."
Félvászon, piros márványmintás lapélekkel."