Virág Judit Galéria

(33) Téli aukció

Pasztell, papír, 49,5x65,5 cm
Jelezve jobbra lent: Nemes Lampérth J. 1917. XII.

AUKCIONÁLVA:
-BÁV 21. árverés, 181. tétel (Táj háztetőkkel címmel)

PROVENIENCIA:
-Schuster Gyula (- 1969)
-Id. Vasilescu János gyűjteménye

KIÁLLÍTVA:
-[feltehetően]: Fővárosi Népművelési Központ XIX. tárlata: Nemes Lampérth József festőművész emlékkiállítása. 1948. október 9. – október 27. katalógus: 24 vagy 28. Táj (kréta) címmel
-Magyar Nemzeti Galéria: Nemes Lampérth József emlékkiállítása. 1963. katalógus: 56. Színes tájkép, 1917. címmel (Dr. Schuster Gyula tulajdona)
-István Király Múzeum, Székesfehérvár; Magyar Nemzeti Galéria: Nemes Lampérth József emlékkiállítása. 1963. katalógus: 56.: Színes tájkép, 1917. címmel (Dr. Schuster Gyula tulajdona)
-Budapest Galéria Kiállítóterme: Vasilescu gyűjtemény. A XX. század képzőművészete magyar magángyűjteményekben. 1984. Trencsényi háztetők címmel Kassák Múzeum: Nemes Lampérth József emlékkiállítása. 1984. katalógus: (Grafikák) 51. Trencsényi háztetők, 1917címmel (Vasilescu János tulajdona)

A magyar festészet kevés ilyen rövid, és mégis ennyire hatásos életművet ismer, mint Nemes Lampérth Józsefé. Mindössze tizenkét nyomorral, betegséggel terhelt, de művészi sikerekkel is gazdagított esztendő adatott neki alkotásra. Szinte nem is alkotott zsengéket, már legkorábbi ismert képei is meglepő művészi érettségről tanúskodnak. Az első magyar avantgárd csoport, a Nyolcak fellépésének idején olyan műveket festett, mintha ő maga is Párizsban tanulmányozta volna a modern irányzatokat, jóllehet akkoriban még csak a Képzőművészeti Főiskola padjait koptatta Zemplényi Tivadar és Bosznay István tanítványaként.
A nagyszerű, fauve-os önarcképe (1911), majd a megrázó erejű Ravatal című festménye (1912) azonban a korszak legmerészebb magyar újítói közé emelik művészetét. Amikor 1913-ban végre eljutott Párizsba, hogy tovább képezze magát, már kiforrott művésznek számított. Az első világ-háború kitörésekor azonban bevonult katonának, és a frontharcokban megsebesült: bal karja nem is jött helyre teljesen soha. Testi szenvedéseinél is súlyosabb volt azonban lelki megrázkódtatása. Idegei nehezen bírták a háborús megpróbáltatásokat, az összeomlás első jelei már ekkor kiütköztek, 1916-ban került először zárt intézetbe. Hamarosan leszerelték, és az 1917-es esztendő művészi sikereket hoz számára. A Fiatalok tárlatának fel-fedezettje lesz, Kassák az aktivisták közé hívja.
A most aukcióra kerülő pasztellképe ennek az esztendőnek decemberében készült. Különleges alkotásról van szó, amely az elmúlt fél évszázad során ugyan többször is szerepelt tárlatokon, ám sem könyvben sem katalógusban nem reprodukálták még. Ébli Gábor recens kutatásai nyomán azonban mostanra jól nyomon követhetővé vált a kép sorsa. (ld. ÉBLI 2008. 16-20.)
E művet Nemes Lampérth első monográfusa, Molnár Zsuzsa is említi könyvében: „1917 végéről kevés dolgát ismerjük. (…) Decemberre keltezett az egyetlen nagyformátumú pasztellképe, egy élénk színű pászmákból formált vízparti táj.” (MOLNÁR 1967. 18.).
A könyv kéziratából az is kiderül, hogy a festmény tulajdonosa: Nemes Lampérth egykori orvos barátja, Schuster Gyula. Schuster a Moravcsik klinikán dolgozott, és ő volt az, aki a húszas évek elején a már súlyos állapotban lévő festőt itt, a nagynevű pszichiátrián szerette volna kezeltetni. Gyűjteményébe az idők folyamán számos Nemes Lampérth alkotás került, köztük olyan főművek is, mint a Ravatal. A mostani pasztellképet a család 1969-ig tartotta meg, akkor BÁV aukcióra adták be, onnan került Vasilescu János gyűjteményébe, majd idővel más magángyűjteménybe.
A műnek korábbi, sőt későbbi meg-fogalmazása is ismert. A kompozíció megegyezik egy háború előtt készült akvarellel, ahol a festő a dátum mellett a helyszínt is megjelölte: Trencsén, 1912-13; illetve ugyanez a táj látható némileg eltérő kivágatban egy 1918-as tusrajzán is (vö. MEZEI 1984. 2. és 53. k.). Nemes Lampérth oeuvre-jében nem ritka az effajta motívumismétlés: évekkel később újra megfesteni, esetleg más technikával létrehozni ugyanazt a kompozíciót. Krétához meglehetősen ritkán nyúlt, de ezúttal ez a változat jelenti a legteljesebb kidolgozást, a fő művet. Megdöbbentő, hogy pasztellel mennyire hasonlóan bánt, mint tussal vagy olajfestékkel. A térstruktúrát érzékeltető vonalak ide-oda lendülő, jellegzetes, sráfozó mozgása, amely Nemes Lampérth védjegyévé vált, szinte teljesen kitöltik a képmezőt. Krétával lehetetlen olyan faktúrát kialakítani, mint festékkel, mégis ez az alkotás ugyanazt a keménységet, dinamikát mutatja, mint olajképei. A keveretlen piros, sárga, kék, zöld színek kontrasztja pedig már-már a robbanásig fokozza a látványban amúgyis meglévő feszültséget.

Rockenbauer Zoltán