Belvedere Salon

23rd art auction

Olaj, vászon, 52,5 x 72,5 cm J.j.l.: Nagy Oszkár 1944
Dr. Boros Judit szakvéleményével

Tanulmány:
Nagy Oszkár 1912-ben érkezett Nagybányára, de csak 1920 után telepedett le végleg a városban. A közbeeső időt részben a budapesti Képzőművészeti Főiskolán (Ferenczy Károly növendékeként), részben a fronton, illetve, a háború befejezése után, a szolnoki és a kecskeméti művésztelepen töltötte. Festői látásmódjára nagy hatással volt Ferenczy Károly intenzív színkezelése, valamint Fényes Adolf tiszta, erős színekből felépített foltfestészete.
Nagy Oszkár egyéni modora az 1920-as évek folyamán alakult ki. Senkivel össze nem téveszthető festésmódja a természeti látvány egyszerre konstruktív és dekoratív szintézisre épül. A képfelületet színes foltok és fekete vonalak rendszeréből építi fel, pályája első felében nagy hangsúlyt adva a vonalaknak is. 1940 után képeinek felülete lágyabb lesz, a korábbi konstruktív vonalháló csak helyenként felbukkanó fekete vonaltöredékként hangsúlyozza a formákat. A színek világosabbak lesznek, a színfoltok mérete nagyobb, ami egységesebbé teszi a kompozíciót. Az 1944-ben festett Csendélet tudatosan utal a festő egyik példaképének tekintett Paul Cézanne festészetére. A konyhakredencre helyezett, arról erős térhatást keltve lelógó színes drapéria és a tálban látható gyümölcsök (alma? birsalma?) halmaza a színes foltokkal érzékeltetett tér vibráló képét adja. Mintha inkább egy látomás megjelenítése volna, nem egy valóságos beállításé. A valóság az, ami ekkor, 1944-ben, ennyire megfoghatatlanná vált. A békés, szolid csendéletekből nem maradt más, mint egy remegő délibáb.
Nagy Oszkár kezén a hétköznapi téma, mely egyben egy klasszikus festői motívum, így válhatott az elvesztett béke és biztonság, az értelmezhetetlenné vált valóság festői megjelenítésévé.
B. J.