Belvedere Salon

22ndArt Auction

Ceruza, papír, 220 x 280 mm J.b.l.: Aug 9/41 és j.l.: m=n better without the black lines? (a fekete vonalak nélkül jobb?) Nagy Levente igazolásával

Moholy-Nagy 1937-ben érkezett meg az Amerikai Egyesült Államokba, hogy azután haláláig itt tevékenykedjen. Chicagoban előbb átvette a New Bauhaus irányítását, majd ennek bezárása után szervezte meg saját iskoláját School of Design néven. Miután 1944-ben iskolája főiskolai rangot kapott, nevét Institute of Designra változtatva vezette egészen 1946-ban bekövetkezett haláláig. Moholy 1938-tól folyamatosan dolgozott Vision in motion (Látás mozgásban) című könyvén, mely tengeren túli munkásságának összefoglalásaként csak halála után, 1947-ben jelent meg. A New York-i Guggenheim Múzeum 1947-ben rendezte meg első emlékkiállítását. Moholy 1946 áprilisában Nagy Jenőnek írott levelében említi, hogy iskolájának financiális problémáit – régi Bauhaus hagyományokhoz híven – privát tervezésekkel és képeladással próbálja orvosolni. Így jöhetett létre az a szerződés is, mely Moholy és a New York Herald című napilapot létrehozó Bennett-család egyik tagja között született 1941-ben. Moholy 1941 és 1946 között, egyéb feladataival párhuzamosan, megszakítás nélkül dolgozott a Léghajózás Emlékművének tervein. A Bennett-ek nemcsak a híres sajtóorgánum megalapításával, hanem többek között a repülés úttörőiként is kiemelkedő helyet foglalnak el az amerikai történelemben. A lapalapító fia, ifjabb James Gordon Bennett maga is híres sport-mecénásként, az autó- és repülősport szerelmeseként ismert, aki 1906-ban léggömb-versenydíjat alapított. Floyd Bennettnek sikerült először átrepülnie az Északi-sark fölött 1926-ban, róla repülőteret neveztek el Brooklynban. A berlini Bauhaus-Archiv 1972-ben Moholy tiszteletére rendezett kiállításán volt látható a tervezett emlékmű három 1943 decemberében készült színes rajzvázlata. A rajzokból kiderül, hogy Moholy folyamatosan mozgásban lévő, kinetikus szoborként tervezte kivitelezni a művet. Az emlékmű feltehetően plexi és fém kombinációjában realizálódott volna. A vertikális tengelyen elhelyezett különböző színű forgástestekből álló konstrukciót irányított fénysugarak pásztáztak volna, rendkívül dinamikus látványt keltve. A szabadon álló és mozgó építmények problémája Moholy egyik legfontosabb kutatási területe volt az 1940-es években. Az 1922 és 1930 között létrehozott ún. Fény-Tér-Modulátor után Amerikában sorra alkotja Fény-modulátorait az ipar által kikísérletezett anyagok felhasználásával. A Léghajózás Emlékművének egyik háromdimenziós makettje szerepel Vories Fisher 1946-ban Moholyról készített fotográfiáján.