Ráday Antikvárium Bt.

Fair Partner ✔
37. árverés – 199 tétel - nyárközepi kisárverés

Budapest, [1928]. Franklin-Társulat. 150, [2] p. 20 cm.
Fűzve, feliratos, papír borítóban. A címlapon A szerző hideg pecsétjével, Horánszky Lajosnak szóló dedikációjával. A dedikáció Szövege: „Atyai jó barátomnak Horánszky Lajosnak igaz szeretettel 1926 jun 10. Kálmán”. A képeken látható állapotban.
Kiscsoltói Mikszáth Kálmán László dr. (1885–1950) jogász, politikus, Miskolc főispánja. Budapesten született Mikszáth Kálmán író és Mauks Ilona második gyermekeként.
Alap- és középfokú iskoláit a fővárosban végezte el. A Pázmány Péter Tudományegyetemen jogi tanulmányokat folytatott, itt szerezte meg jogtudományi doktorátusát – kitüntetéssel. Ezután Párizsban, a Sorbonne-on tanult, Károlyi Mihállyal, a későbbi miniszterelnökkel együtt. London következett, itt jogi-közigazgatási tapasztalatokat szerzett.
Hazatérése után bekapcsolódott a hazai közéletbe, ismertté vált publicistaként is. 1911-ben ügyvédi vizsgát tett, és Budapesten ügyvédi irodát nyitott, ám hamarosan visszatért Horpácsra, a család birtokára. Tisza István Nemzeti Munkapártja szimpatizánsaként figyelemre méltó közjogi-politikai tanulmányokat írt. Az első világháború alatt az Országos Hadsegélyező Bizottság munkatársa volt. A háború után Bethlen István szűkebb köréhez tartozva elindult az 1922-es nemzetgyűlési választásokon, de sikertelenül szerepelt. Visszavonult Horpácsra, gazdálkodott és tanulmányokat írt (A kötelesség állama felé, 1926), egyéb írásai fővárosi lapokban jelentek meg.
Sztranyavszky Sándor államtitkár ösztönzésére rövidesen újra bekapcsolódott a politikai életbe, és Miskolc főispánja lett. Tisztségét 1926 júliusa és 1932 októbere között töltötte be. Működése Hodobay Sándor polgármestersége idejére esett, de ugyanekkor volt megyei főispán a Gömbös-párti Borbély Maczky Emil, aki a fajvédők képviselőjeként volt ismert. Kapcsolatukra az állandó konfliktusok voltak a jellemzők. Pedig beiktatási beszédében Mikszáth a politikasemleges működést helyezte előtérbe. 1932-ben saját kérésére visszavonult a főispánságtól, és érdemei elismeréseként megkapta a másodosztályú érdemkeresztet a csillagokkal kitüntetést.