Központi Antiquariat

Könyv

(304)p. A XV. század végén virágzó prédikációs irodalom kiemelkedő jelentőségű kézikönyve. A műről és szerzőjéről a legteljesebb képet Borsa Gedeon Michael de Hungaria című művéből kaphatjuk (Budapest, 1997. Borda Antikvárium). Annak ellenére, hogy számos kiadást ért meg, és rendkívüli népszerűségre tett szert, magával a művel, illetve szerzőjének személyével kapcsolatban számos probléma vetődik fel: jóformán még azt sem tudjuk, hogy a nevében szereplő országmegjelölés az ő magyarországi születésére, vagy éppen apjáéra utal-e, neve alapján csupán hosszabb külföldi tartózkodásában lehetünk biztosak. A mű azon részei, amelyekben angliai helyi utalások találhatók, illetve a latin szövegben fellelhető anglicizmusok a könyv keletkezési helyéül Angliát valószínűsítik. Az Evagatorium jelenlegi ismereteink szerint Michael de Hungaria egyetlen műve, jóllehet korábban több más művet is tévesen neki tulajdonítottak. Azonban a könyv, mint az a tartalomjegyzék funkcióját is betöltő címlapból is kiderül, jelen formájában több olyan szöveget is tartalmaz, melyek más szerzőktől származnak: éppen népszerűsége folytán csatoltak hozzá olyan részeket, amelyek többé-kevésbé harmonizálnak a szerző szándékával. Az első beszéd előtt közölt „Intentio magistri Michaelis de Hungaria című szakaszból kiderül, művét azzal a céllal írta, hogy gyakorlati segítséget nyújtson prédikációk szerkesztésében azoknak a papoknak, akiknek erre nincsen módjuk. Michael de Hungaria tehát egy rendkívül jól használható, gyakorlati kézikönyvet hozott létre, amely a könyvnyomtatás elterjedésével együtt lett igen hamar népszerű. Eredeti címe „Sermones xiii universales arra utal, hogy szerzője egyetemesen használható művet akart létrehozni. Keletkezésének ideje valószínűleg a XIV. század első felében kereshető, ez is magyarázná a tényt, hogy mire a könyv nyomtatásban is megjelenhetett, addigra szerzőjének személye már feledésbe merült. Mielőtt nyomtatásra került volna a Michael de Hungaria által írt eredeti szöveg, egy angliai szerzetes átdolgozta: 2 beszéddel toldotta meg a Sermonest, majd a mű végéhez még további 3 beszédet fűzött. Az 1499-es, minden korábbi módósításnál jelentősebben átalakított kölni kiadásnál a mű címét is módosították „Evagatorium Benemii-re (benemiumi zarándokút), majd mikor értelmezhetetlennek találták a Benemii szót, csupán „Evagatorium-ra. Ezt a címet vették át a későbbi kiadások. Jelen kiadás ebben az évben másodszor, összességében hatodszor jelent meg Kölnben, ami egyértelműen jelzi nagy sikerét. A közreadók az 1501-ben elhunyt Heinrich Quentel utódai, akiknek cége idővel Németország egyik legjelentősebb nyomdájává és kiadójává vált. A kiadás jellegzetessége, hogy igen helytakarékos, szoros szedésben, gyakorlatilag tagolatlan beosztásban közli szövegét minden illusztráció nélkül, és – az összes többitől eltérően – az élőfejek szövegét antikva betűkkel szedték. Hozzákötve / Bound with: (Nicolaus de Byard): Dictionarius pauperum omnib(us) v(er)bi divini Praedicatorib(us)... Colonie, 1505. in domo Quentell. (368)p. Igen ritka és korai kölni kiadás (először 1501-ben jelent meg szintén itt). Az alsópapság számára összeállított fogalomtár, amely a szentbeszédek megírásához kívánt segítséget adni. Nicolaus de Byard jelentősebb XIII. századi dominikánus prédikátor volt, műve lényegében nagyobb szótárakból készített, gyakorlati célokat szolgáló kivonat. Korabeli, enyhén kopott bőrkötésben, a gerinc felső része és a háttábla enyhén sérült. A csatból csupán a kapcsolódási helyek vannak meg. RMK: III/ 130., Apponyi: 1596., VD 16/ E 4331.; N 1521.