Hereditas Antikvárium

17. árverés – Miscellanea ex libris Borda Lajos

A levél születése idején mindketten – néhány évvel korábban otthagyva a katonai pályát – a civil életben helyezkedtek el, hogy azután a szabadságharc idején ezredesi rendfokozatig jussanak. Ezután a levélírónak a londoni emig­ráció jutott, míg a címzettre golyó általi vértanúhalál várt az aradi vesztőhelyen. Kettejük régi barátságáról Matolai Etele is említést tesz visszaemlékezéseiben.
A levél elején Mednyánszky empátiával ír a címzett nehéz helyzetével kapcsolatban. Úgy tűnik, az anyósával lehetett konfliktusa (előző év augusztusában vette el Reviczky Mária bárónőt). Ezt követően Lázár kérésére részletesen kifejti véleményét a Magyar Kereskedelmi Társaságról és a Védegyletről. Emellett hosszabban ír a Nemzeti Újságról, nem túl hízelgően: „Mielőtt a’ Védegyletről szollanék el nem mulaszthatom Illutz Barátodat a N. U. alszerkesztőjét ide fölhozni. Ő miolta Liptay Urammal... a szerkezetet átvette, azolta a N. U. még pápistább szint... ‘s még Aristocraticusabb feszességet őltött magára... Azt gondolhatod, hogy én a’ Jezsuitát már csuklyájában is gyűlölöm... hanem ha a Jezsuita Zekében ‘s barkóval lép fel ugy az kétszer utálatos”. Illucz Oláh János a konzervatív-katolikus lap szerkesztője volt 1845-től. Mednyánszky azért említi, mert a folyóirat Kossuth politikai ellenfele volt. A Védegyletről írva az elmaradott hazai viszonyokat és a haladás ellenségeit ostorozza. A levél végén híreket közöl, például, hogy a közeli Gátán (Lajtakáta) kaszinó alakult, majd felajánlja barátjának, hogy Pesten jártakor kiváltja a zálogházból, ha bármije erre vár, csak küldje el neki a „Bolletát”. Mednyánszky ekkor útlevélvizsgálóként az udvari kamara szolgálatában állt.
4 beírt oldal. Kelt: (Moson)újfalu, 1845. IV. 2.