Belvedere Salon

34nd Art Auction

Olaj, karton, 39,5 x 29 cm
J.b.l.: M T.
Almási Tibor műbírálatával

A 20-as évek elején Mattis Teutsch János a saját festészetének belső fejlődési útját követve és a németországi Der Sturm körben magába szívott élményeket és tapasztalatokat hasznosítva, értékesítve, az „Érzet” és „Lelki virágok” nagy ívű képciklusokkal végigjárta a magas érzelmi feszültségű, töltésű expresszionista festészet útját.
E rögös, hazai és nemzetközi sikerekben, elismerésekben is bővelkedő út végén, ami időben 1923-1924 tájékára esik, Mattis Teutsch jól látta és érzékelte, hogy az emberi benső mélyrétegeiből előásott, és a színek-formák önnön hatóerejével vissza tükrözött lelki jelenségekkel már nem tud újat mondani abban a világban, korban, amely a nagy jelentőségű tudományos felfedezések nyomán az érzelmek helyett egyre inkább a ráció, a kiszámíthatóság, az ész- és célszerűség irányába fordult. A szükségszerű, elkerülhetetlen váltás Mattis Teutsch János művészetében természetesen nem hirtelen, hanem fokozatos átmenettel ment végbe. A most árverésre kínált „Kompozíció” ennek a rövid átmeneti korszaknak dokumentatív értékű termése, eredménye.
A brassói alkotó művészetében az új szemlélet megjelenése elsősorban a művek szerkezeti rendjének módosulásában öltött testet. A 20-as évek elején festett zárt formájú, koncentrikus elrendezésű kompozíciók helyét, az évtized közepe felé haladva, mindinkább átvették a jól áttekinthető, határozott vonalakkal jelzett és kidomborított strukturális váz köré rendezett alkotások. A művész vázlatfüzeteiben ez a kiinduló szerkezeti felépítmény – a kompozíció kiegyensúlyozottságának jobb áttekinthetősége érdekében – még piros vonalakkal, míg a művek végső, olaj változatán már fekete vonalakkal van jelölve. A határozott egyenes és lágyan ívelő vonalak megszabta, kijelölte terekben – az egyszínű, sík háttérből kiemelkedve – szabályos, és amorf alakzatok jelennek meg tökéletesen összehangolt kromatikában. Ezt a Mattis Teutsch művészetének legjobb és legszakavatottabb ismerője, Hevesy Iván által „abszolút képnek” aposztrofált művet, a kortárs kritikus olyan „független és szuverén, önmagában élő és ható alkotásoknak” tekintette, „mint egy abszolút felfogású zenemű vagy egy komplikált ornamens. Egyikbe sem szabad belemagyarázni semmit… Megnyilvánul benne – mondja Hevesy – az a tisztulási törekvés, az a vágy a mindent újrarendező, kikristályosító formaérzés után, ami oly jellemző orientáció és formaérzés nélkül való anarchikus korunkra.” Elvontságával, a realitás elemeinek kiküszöbölésével, az inkább az értelemre, mint az érzelemre hatni akaró, kívánó formavilágával, ez az egyedi szemléletű és csupán néhány kísérleti darabban az utókorra maradt figyelemre méltó „műfajta” jó szolgálatot tett Mattis Teutsch Jánosnak, hogy alapjaira építve a 20-as évek második felében megteremtse jól ismert konstruktív alkotásait.
A. T.