Szőnyi Antikváriuma

43. árverés

Vízjellel ellátott sajátkezűleg gubacstintával írt és aláírt gratuláló levele Angyal Dávid (1857-1940) irodalomtörténész részére az 1909-es egyetemi rendes tanárrá kinevezése alkalmából. Kolozsvár, 1909. II. 12." keltezéssel.
Angyal Dávid, 1880-ig születési nevén Engel Dávid (Kunszentmárton, 1857. november 30. - Budapest, 1943. december 18.) a két világháború közötti időszak egyik meghatározó, liberális-konzervatív, pozitivista történetírója, irodalomtörténész, kritikus, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia tagja.
1896-ban a budapesti Magyar Királyi Tudományegyetem Bölcsészkarán egyetemi magántanári címet szerzett. 1909-ben az Egyetem nyilvános rendes tanára lett, mely megbecsült anyagi támogatással járt, ez pedig szabadságot és nyugodt körülményeket biztosított számára abban, hogy kimagasló kutatási munkát végezhessen. Angyal Dávid munkássága nemcsak a megjelent műveiben tükröződik, hanem azon a generáción is, akik a mai Madách gimnáziumban és a mai Eötvös Lóránd Tudomány Egyetemen diákjai voltak. Angyal Dávidnak és kollégáinak, pályatársainak köszönhetjük azokat a Magyarországon született Nobel-díjasainkat is, akikre méltán büszkénk lehetünk, hiszen a tizenkilencedik század végétől indult el az a nívó az oktatásban, mely kulcsfontosságot játszott ennek elérésében.
Márki Sándor (Kétegyháza, 1863. március 27. - Gödöllő, 1925. július 1.) történetíró, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia tagja, Márki István öccse. Művei többek között: Arad vármegye és Arad szabad királyi város története I-II., II. Rákóczi Ferenc I-III., Mátyás király emlékkönyv: kolozsvári szobrának leleplezése alkalmára., Az 1848-49-évi szabadságharc története., Egyetemes és hazai történelem I-VI."