Virág Judit Galéria

(30) Téli aukció

Olaj, vászon, 61x75 cm
Jelezve jobbra lent: Márffy Ödön

PROVENIENCIA:
-Márffy Ödönné örökösei

KIÁLLÍTVA:
-Neuzeitliche Ungarische Ausstellung. Norishalle am Marientorgraben, Nürnberg, 1929. február 23 – április 14., „Dans le bois”;
-[feltehetően]: Márffy Ödön gyűjteményes kiállítása. Ernst Múzeum, Budapest, 1946. november 17 – december 1. 52. tétel, „Erdő (1909)”
-Exposition de peinture, sculpture et arts graphiques Hongrois d'aujourd'hui. Salle Wynen, Antwerpen (Anvers), 1958. május 8 – 26., „Allé”
-Márffy Ödön festőművész kiállítása a művész hagyatékából. Vigadó Galéria, Budapest, 1984. február 9 – március 8., „Erdei út (Fasor)”
-Márffy Ödön-emlékkiállítás. Szekszárdi Művészetek Háza kiállításai, 4., 1985. július 9 – szeptember 22.
-Márffy Ödön-emlékkiállítás. Hevesi Sándor Művelődési Központ, Nagykanizsa, 1985. október 4 – november 10.
-Márffy Ödön festőművész kiállítása a művész hagyatékából. Városi Galéria, Nyíregyháza, 1989. november 8 – december 4.

REPRODUKÁLVA:
-Ars Una. 1924. április (I. évfolyam, 7. szám). 269.: „Erdő”
-Pátzay Pál: Márffy Ödön Művészete. Paul Gordon, Berlin, é. n. [1928.] 7. ff. t.: „Erdőrészlet, 1922”
-Revue Moderne des Arts et de la Vie, 1929. N. 19. 16.
-Zolnay László: Márffy. Budapest, 1966. 39. ft.: „Fasor, 1945 után”
-Passuth Krisztina: Márffy Ödön. Budapest, 1978. 3. szt.: „Erdei út, 1910 körül”
-Új Tükör, 1984. 03. 04. 24.
-Szekszárd Művészetek Háza kiállításai, 4.: Márffy Ödön emlékkiállítás. 1985. július 9-től szeptember 22-ig. Szekszárd, katalógus: „Erdei út (Fasor), 1910 körül”;Márffy Ödön festőművész kiállítása a művész hagyatékából, 1989. 11. 08 12. 04.
-Nyíregyháza: Városi Galéria, katalógus.
-Rockenbauer Zoltán: Márffy. [monográfia és életműkatalógus]. Bp. 2006. 364.

Márffy Ödönné jegyzékének száma: 23/2ÉLETMŰKATALÓGUS SZÁM: 5.6.4.5

Az Erdei út (Fasor) Márffy legtöbbet kiállított és reprodukált tájképei közé tartozik.
Népszerűségére mi sem jellemzőbb, mint hogy mindössze két festmény található meg egyaránt Pátzay 1928-as, Zolnay László 1966-os illetve Passuth Krisztina 1978-as Márffy-monográfiáiban és ezek egyike a szóban forgó mű. A különféle publikációkban a számtalan címvariáció mellett az eltérő datálások rejtenek magukban némi bizonytalanságot – ennek magyarázata, hogy az eredetileg 1909-ben készült festményt a művész 1922-ben átdolgozta. Márffynál nem ismeretlen ez az eljárás.
Sőt, a huzamosabb ideig a tulajdonában maradó képeit – köztük több főművét is – időről-időre kisebb vagy nagyobb mértékben átalakította, módosítgatta. Az 1909-es állapotról nem maradt fent fotóreprodukció, így csak feltételezni tudjuk, hogy a művész eredetileg fauve-os, franciásan dekoratív tájképet fejlesztett tovább az osztrák-német expresszionizmushoz közel álló stílusban.

A párizsi iskolázottságú Márffy kezdeti fauve periódusa után a Nyolcak idején Cézanne-izáló, konstruktív szerkesztésű képeket festett. 1914-ben Bécsben találkozott Kokoschkával, és ezt követően, főként az évtized vége felé, rövid ideig közelítette stílusát az expresszionizmushoz. Olyan képek születtek ekkor, mint a Pletyka, a Testvérek vagy a Leány zöldben. E festmények élénk színekkel emlékeztetnek ugyan a korábbi fauve periódusra, de a rajzos, könnyed megfogalmazás helyett, erőszakos, szálkás ecsetvonásokkal, vastagon felvitt festék, plasztikus faktúra jellemzi őket. Ugyanakkor a konstruktív korszak szerkezetes megoldásai is átsejlenek a zabolátlanul felhordott rétegek alól. Az Erdei út ennek a korszaknak vált egyik főművévé. A harsogó, nyers erővel, szinte dühösen megfestett fák, elhajló törzseikkel, szertemeredő ágaikkal szinte szétfeszítik a kép kereteit.
Márffy szándékosan eltúlozza az őszi erdő színeit: lilát, kéket, narancsot visz a vászonra, de már nem tiszta foltokban, mint korábban, hanem több rétegben egymásra, vagy épp a felületen keverve. A képnek ez az elementáris ereje sarkallhatta az akkor Berlinben élő Kállai Ernőt, hogy – első közléseként – 1924-ben, az ars unában megjelent tanulmányának illusztrációjául szánja.
A kiváló és lényeglátó művészettörténész Márffy új munkáiról szólva üdvözli, hogy a festő, úgymond, elvetette magától a Nyolcak idejének „kompozíciós koloncait és nem akar többé másnak látszani, mint ami valóban: érzékek és idegek nyújtotta szenzációk okos élvezőjének.” Tanulmányát pedig – egyebek mellett képünkre vonatkoztathatóan – ekként zárja: „A java munkában azonban a festői érzékiesség fénnyel és melegséggel telített ereje valósággal fizikai sürüsséggé fokozódik. Pompás, lendületes aktokat fest vagy tájképeket teremt, melyekben a zsíros földből féktelen erővel, szervesen tódul a növényzet. Talaj, fatörzsek és lombok tektonikus renddé tagozódnak (…) Márffy ujabb munkásságának legbiztatóbb és legteljesebb eredménye.”

Rockenbauer Zoltán