Múzeum Antikvárium

Fair Partner ✔
40. Könyvárverés

[Bp.], 1924. Manifesztum. (Kner ny.) 30+[2] p.
Címlapján a szerző tintával írt, datált ajánlása Mittay Lászlónak. Első kiadás, a szerző első verseskötete.
Az „avantgárd hercege”-ként emlegetett költő első verseskötete. A Hevesy Iván művészettörténész költségén megjelentetett kötetet az ügyészség államellenes izgatás miatt elkobozta.
Hevesy Iván arra mutat rá, hogy Palasovszky első kötete voltaképpen dokumentuma annak a harcnak, melyet a költészet önmagáért folytat. „Nemcsak kísérlet már – írja a Nyugatban –, hanem határozott eredmény is, és éppen ebben az eredményteljességében van egyik korszerűsége. 1924-ben, hat évvel a háború után és a forradalom hatodik évében nemcsak ígérni és keresni kell, hanem adni és mutatni is. Ezt tette ez a különösen rokonszenves, bátor és fanatikus hitű fiatal költő, akit eddig csak Új stáció című manifesztációja és egy sereg pompás költői fordítás mutatott be a közönségnek. Egy új költő jelenik meg benne, pedig ő már jóval túl van a kezdet kezdetén. Kéziratban maradt első verseskönyvétől, az Őzbibliától nagy fejlődési távolság végigjárását dokumentálja a Reorganizáció. Tartalmi tisztulás és világnézeti differenciálódás szempontjából egyformán. (…) Helyükbe világosabb tagoltság, a fantáziára ható eszközök leegyszerűsödése, tisztult eszmeiség és öntudatosan formált szociális világnézet léptek”. Hevesy ugyancsak méltányolja azt az intellektuális távolságot, melyet – az alanyi költészet tárgykörébe tartozó – Őzbiblia óta Palasovszky megtett, s igenli azt a kozmikus keretek közé utalt, vagyis egyetemessé tett társadalmi szempontrendszert, melyet költőként verseiben megjelenít. A kritikus óva inti barátját attól, hogy beálljon a „dadaista vagy konstruktivista halandzsa” akkoriban módfelett népszerű hirdetői közé, inkább arra sarkallja, hogy lírája merjen a „szociális érzés új és igaz revelációja” lenni. Az elkötelezettség fogalmának említése nélkül Hevesy amellett tör lándzsát, hogy a költészet foglalkozzon társadalmi kérdésekkel, de ne száraz programvers formájában, hanem olyan egyéni hangon, ahogyan Palasovszkynál tapasztalható, vagyis hogy a „művész szuggesztív fantáziáján keresztül kifejezett testet-öltései az új léleknek és az új lélek fundamentális alapérzéseinek”. Úgy tűnik, a hatóságoknak mégsem volt elég rafinált Palasovszky kozmikus nyelvezete, ugyanis az Új Magyar Életrajzi Lexikon szócikke szerint a kötetet 1924-ben bevonták, elkobozták.”/K. Horváth Zsolt: Az új művészet társadalmi programja. Palasovszky Ödön, Hevesy Iván és a „megélt jövő” imperatívusza./2000 Irodalmi és Társadalmi havi lap/2013/7-8. sz.
Mittay László, Begyáts (Trencsén, 1893–Bp., 1962) költő, vallástörténész. A bp.-i tudományegy.-en 1915-ben latin–görög szakos tanári diplomát szerzett. Utána gimn.-ban tanított. 1919-ben a Közoktatásügyi Népbiztosság színházügyi előadója volt. A Tanácsköztársaság bukása után állásvesztésre ítélték. Magánórákat adott, emellett a Filmjáték c. lap (Hevesy Iván összesen 2 számban megjelent lapja) munkatársa volt. 1924-ben részt vett a Zöld Szamár Színház (a groteszk színház mindössze 2 előadást ért meg) megszervezésében és Ivan Goll két, színpadra szcenírozott groteszk költeményét rendezte . A Páris ég című eposzhoz naturalista szavalás helyett a görög kórusok modern változatát és dzsessz-kíséretet alkalmazott. 1945 után ismét középisk.-ban tanított, 1951-ben az Eötvös Loránd Tudományegy. (ELTE) bölcsészkarán megszervezte a levelező oktatást és a vallástörténet, valamint az ókori keleti történelem tanára volt. Versei jelentek meg az Élet, a Május, az Új Revü, az Új Magyar Szemle c. lapokban, cikkei a Magyar Írásban.
(Manifesztum-kiadványok/4./)
Lévay–Haiman 1.362.
Fűzött, kiadói borítóban.